Júliusi összegzés - Mit olvastam júliusban?

Ebben a bejegyzésben megmutatom a júliusi olvasmányaimat és értékelem a hónapot. 😊

Annak ellenére, hogy a júliusom munkában és kötelezettségekben elég gazdag volt, sikerült 6 könyvet elolvasnom, amit sikernek könyvelek el. 😉

Ebben a hónapban az olvasásaimmal két könyves kihívásra fókuszáltam elsősorban. Az Olvassunk Szabó Magdától kihívásra a Születésnap, az Abigél és az Álarcosbál című műveket olvastam el. Az Olvassunk C. S. Lewistól kihívásra pedig az Esszék a kereszténységről és Az öröm vonzásában című könyveket olvastam ki, a Keresztény vagyok című kötetnek pedig már a felén is túlhaladtam, és nagyon tetszik. 👍

Ezeken kívül ebben a hónapban befejeztem egy korábban elkezdett olvasmányomat szintén kereszténység témakörben, ez volt a Youcat - a katolikus egyház ifjúsági katekizmusa.

Júliusban egy könyvet hagytam csak félbe, aminek nagyon örülök, mert a múlt hónapban többet is félbehagytam. Ez a kötet Polcz Alaintől a Macskaregény volt, ami elég nagy csalódás volt számomra. Cicákról szól, ami eleve jó pont nálam, ráadásul Polcz Alain írta, aki meg egy elég népszerű szerző, és azt hiszem ezek miatt végül elég magasak lettek az elvárásaim a könyvvel szemben. Nagyon akartam szeretni ezt a kötetet, de számomra annyira idegesítő volt a stílusa és a szétszórtsága, hogy végül feladtam. 😞

Nagyon örülök, hogy részt vehettem az első Moly Baking Day-en, ezúton is köszönöm a lehetőséget, és a kitüntetést. Lehet, hogy ezután kedvenc recepteket is közzéteszek majd itt a blogon. 🍰🍩🍪🍵

Végül néhány gondolatot szeretnék megosztani az olvasmányterveimről. Júniusban írtam egy listát arról, hogy milyen könyveket szeretnék elolvasni a nyár folyamán. Ez a lista az elmúlt hetekben kicsit megváltozott... Az áthúzottakat töröltem a listáról, ezeket mégsem szeretném elolvasni. A pipával jelölteket már kiolvastam. A többi olvasásra vár + új tételekkel is bővült a lista! Mutatom:

1. Szabó Magda: Abigél ✅

2. Szabó Magda: Születésnap ✅

3. Szabó Magda: Álarcosbál ✅

4. Fekete István: Vuk

5. Polcz Alain: Macskaregény

6. James Bowen: Bob, az utcamacska

7. Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról

8. C. S. Lewis: Esszék a kereszténységről ✅

9. C. S. Lewis: Csodák

10. C. S. Lewis: Az öröm vonzásában ✅

11. C. S. Lewis: Keresztény vagyok

12. Kertész Imre: Sorstalanság

13. Pál Ferenc: Természetes spiritualitás

➕ Dr. Papp Miklós: A Papp válaszol
➕ Szabó Magda: Für Elise

Köszönöm, hogy itt voltál és elolvastad! 😊
Egy hónap múlva érkezem a következő havi összegzéssel és az őszi olvasmányterveimmel! 🍂

Élményekben és szuper olvasmányokban gazdag nyarat kívánok! 📚

Lummina

C. S. Lewis - Az öröm vonzásában

FÜLSZÖVEG: A materialista világegyetem azzal a hatalmas előnnyel kecsegtette gyávaságomat, hogy korlátolt felelősséget kínált föl. Semmi igazán végtelen szerencsétlenség nem érhet benne. A halállal véget ér minden. S ha bármelyik véges nyomorúság elviselhetetlenül ránehezedik az emberre, akkor mindig lehetséges az öngyilkosság. A keresztény világegyetemben azt éreztem a legszörnyűbbnek, hogy egyetlen ajtajára sincsen felírva: Kijárat. Ha ez igaz volna, akkor többé semmiképp sem lehetséges kiegyezni a valósággal. Akkor még az ember lelke legmélyén sem marad egyetlen terület sem (sőt, éppen ott a legkevésbé), amelyet körülvehetne drótkerítéssel, és kiakaszthatná a táblát: Belépni tilos! Én pedig ezt kívántam: legyen olyan terület, bármilyen kicsiny is, amelyről elmondhatom az összes többi lénynek: Ez csakis egyedül énreám tartozik.

ADATOK:

Kiadó: Harmat Kiadó

Oldalak száma: 320

Borító: kartonált füles

ISBN: 9789632881874

Nyelv: magyar

Eredeti megjelenés: 1955

Kiadás éve: 2013

VÉLEMÉNY: A Csűrcsavar levelei és az Esszék a kereszténységről olvasása után szerettem volna még alaposabban megismerni Lewis vallásfilozófiai munkásságát. Ezúttal Az öröm vonzásában című kötetére esett a választásom, ami fiatalkorának történetét meséli el (elvileg) az öröm keresésének szempontjából. A könyv elsősorban önéletrajz, melyben elmeséli, hogyan vált ateistából hívővé, ugyanakkor filozófiai mű és korrajz is.

A kötet elején elmeséli, hogyan fedezte fel az örömöt, és kifejti, hogy milyen értelemben használja ezt a kifejezést, mi számára az öröm. Sokat megtudhatunk a gyerekkoráról, a családtagjaihoz fűződő kapcsolatáról: mit jelentett számára édesanyja korai elvesztése, hogyan élte meg az édesapjával való kapcsolatának nehézségeit és a bátyjával kötött szövetséget.

A gondtalan gyermekévek lefestését az iskolás évek kínjainak és borzalmainak elbeszélése váltja fel. Részletesen leírja, hogy mely iskolákban milyen tanítói voltak, hogyan hatottak a gondolkodására, közelebb vitték vagy éppen eltolták őt Istentől és a vallástól. Beszámol a bentlakásos iskolákban szerzett gyötrelmes tapasztalatairól és a magántanulóként töltött évek paradicsomi világáról.

A fiúiskola belső hierarchiájának és erkölcsi viszonyainak kendőzetlen leírása talán a legmeredekebb fejezete a könyvnek, ami legalább annyira érdekes volt, mint amennyire megbotránkoztató. Ez a fejezet magyarázattal szolgálhat Lewis (homo)szexualitással kapcsolatos nézeteire is.

Szívmelengető volt azokat a részeket olvasni, melyben elmeséli, hogyan talált rá első igazi barátaira, akik végre hasonló érdeklődési körrel és ízléssel rendelkeztek, mint ő. Kitörő lelkesedéssel ír azokról az írókról és alkotásaikról, melyekért rajongott, melyek világlátását formálták, különösen az északi mitológiáról.

Az utolsó fejezetekben ismét részletesebben kifejti felfedezéseit az örömről. Ezekben a fejezetekben meséli el azt a lelki válságot, és szellemi harcot is, melyekkel a megtérése járt.

Azt szeretem Lewisban, hogy soha senkit nem akar meggyőzni semmiről, és ő maga sem fogad semmit anélkül, hogy meg ne vizsgálná alaposan, több szemszögből is az állítás helyességét. Semmilyen eszmét nem akar megvédeni, hanem tényleg az igazságot keresi. Érvelése logikus, követhető, szemléletes, olykor humoros példákkal fűszerezve. Azt azért nem mondom, hogy mindenben egyet is értek vele, de minden írása rendkívül érdekes, tanulságos és gondolkodásra sarkalló. Sokrétű műveltsége, őszintesége átszűrődik írásain is, és hitelessé teszik azt.

A kötetet ajánlom mindenkinek, akit érdekel Lewis filozófiai munkássága. Ajánlom továbbá mindazoknak is, akik kíváncsiak arra, hogyan jut el egy materialista, ateista, ám gondolkodó ember Isten létezésének megvallásáig és a kereszténységig.

ÉRTÉKELÉS:

★★★★☆  (4.5/5 csillag)

IDÉZETEK:

"Manapság azzal tehetjük a legnagyobb szolgálatot a nevelésnek, ha kevesebb tantárgyat tanítunk. Senkinek sincs ideje arra, hogy több dologgal alaposan foglalkozzék húszéves kora előtt. És ha tucatnyi tárgyból középszerű teljesítményre kényszerítjük a diákjainkat, akkor talán egy életre leromboljuk igényességüket."

"A tapasztalatban az a szép, hogy őszinte. Akárhányszor fordul is rossz irányba az ember, ha nyitva tartja a szemét, nem juthat túl messzire, máris megjelennek a figyelmeztető jelek. Az ember becsaphatja magát, de tapasztalata nem próbálja meg becsapni. A világegyetem megvallja az igazat, ha komolyan faggatják."

"Amikor egy gyerek áttér a gyermekmesékről az iskolás sztorikra, silányabb anyaghoz jut, nem pedig értékesebbhez."

"El sem tudtam képzelni, mennyi szamárságot írnak le és nyomtatnak ki a világon."

Szabó Magda - Álarcosbál

FÜLSZÖVEG: Boros Krisztina az iskolai jelmezbálon cigánylánynak öltözik; cifra szoknyában, szőke hajába tűzött, fekete hajfonatokkal, felékszerezve, senki nem ismeri fel. Van még egy titokzatos vendég a bálon, aki álarc mögé rejti a tekintetét. A forgatag kellős közepén a Cigánylány és az Álarcos hosszú beszélgetése feltépi a múlt fájdalmas sebeit, az őszinte vallomások egy rideg, zárkózott, titkokkal teli család életébe engednek bepillantást. Mire mindketten leveszik az álarcot, a régi sebek begyógyulnak.

ADATOK:

Kiadó: Móra Könyvkiadó

Oldalak száma: 216

Borító: füles, kartonált

Súly: 370 gr

ISBN: 9789634159056

Nyelv: magyar

Eredeti megjelenés: 1961

Kiadás éve: 2018

VÉLEMÉNY: Eddig szinte egyáltalán nem olvastam Szabó Magdától, most egymás után hármat is. Az Álarcosbál című kötetet az Olvassunk Szabó Magdától! kihívásra olvastam, csakúgy, mint a Születésnapot és az Abigélt. Az első ifjúsági regénye előtt még arra számítottam, hogy nem lesz annyira megrendítő, mint a felnőtteknek szóló kötetei. Már tudom, hogy tévedtem, és ezt az elvárásomat szerencsére elengedtem.

Ebben a kötetben a legkülönlegesebb számomra az elbeszélés módja volt, amit hamar meg kellett szoknom, hogy követni tudjam a történetet. Az Álarcos és a Cigánylány beszélgetéséből ismerjük meg a történetet, akik egyes szám harmadik személyben beszélnek magukról, saját élményeikről, mivel a beszélgetés ideje alatt jelmezt hordanak. Érdekes volt az is, hogy az álarc viselése mennyire megkönnyítette számukra az őszinte beszélgetést. Megmutatja, milyen hasznos is lehet, ha néha kilépünk a megszokott szerepünkből, és kívülről tekintünk önmagunkra, az életünkre. Érdekes felfedezéseket tehetünk…

A két főszereplő tanítónő és tanítványa. Krisztina édesanyja meghalt a háború alatt, amikor ő született. Édesapja Endre és nagymamája neveli, de nem csak emiatt más Kriszti élete. Sok év után is egyre gyászolják Zsuzsát, folyamatosan szomorkodnak, elzárkóznak a többi embertől, a zenétől, a nevetéstől. Ebből az állapotból először Bence bácsi kezdi felrázni őket, aki végül megkéri a nagymama kezét. Nagymama tanácstalan, menne is vele, meg nem is. Éva néninek feltűnik, hogy az ötödikes Kriszti semmilyen közösségi munkát nem végez, társaival nem jár össze. Szeretné rávenni, hogy tartson beszédet a háborúról egy ünnepség keretében, de Kriszti nemet mond és kirohan az osztályból. Éva néni nem nyugszik, míg ki nem deríti milyen okok állnak a gyermek és a család viselkedésének hátterében. Ezután rendszeres konzultációba kezd Endrével, hogyan segíthetnének Krisztinek. Éva néni viszont nem csak Kriszti miatt aggódik. Meggyőzi Endrét, hogy a nagymamát visszatartani önző dolog, és eljött az ideje, hogy ő is tovább lépjen és keressen magának egy feleséget, aki Kriszti anyja lehet. Endre éppen Éva nénit szánja erre a szerepre, aki viszont elvei miatt erre képtelen. Mi lesz a megoldás ebben a feloldhatatlannak tűnő helyzetben? És mi lesz Krisztivel? Kriszti tisztában van azzal, hogy édesapja és tanárnője szeretik egymást, de a körülmények megakadályozzák a kapcsolat kiteljesedését. Mégis hogyan segíthetne nekik ő?

A történet és a szereplők ezúttal is nagyon szerethetők. Csakúgy, mint a többi Szabó Magda regény szereplői, ők is nehéz sorsot kaptak, fájdalmas érzelmi terheket cipelnek, csupa kihívás, lemondás, veszteség számukra az élet. Mégsem roskadnak magukba, nem futamodnak meg, hanem továbblépnek, s azt keresik, hogyan élhetnek egy értelmes életet, kinek miként lehetnek még segítségére. Ebben a vonatkozásban kicsit a Férfiidők lányregényére emlékeztetett, annak volt központi témája az, hogyan lehet egy óriási tragédiát követően az embernek továbblépni. Hogyan segítették egymást, gyógyították egymás lelkét a világháborút és a holokausztot túlélők, és miként építettek fel egy új életet.

Érdekes módon ebben a történetben nem voltak negatív szereplők az én megítélésem szerint. Valahogy mindenkit megértettem, mindenkivel együtt éreztem, mindenkit szerettem. Még az utálatosnak tűnő figurák sem voltak rosszak a szememben, csak meggyötörte őket az élet. Az ember mindig jót akar, csak olykor rosszul sül el a dolog, s már nincs idő jóvátenni. Vagy mégsem? Mégis újra lehet és szabad kezdeni bármikor?! Ki mondja meg?

Egyik kedvenc szereplőm nem meglepő módon Éva néni volt. Elképesztő volt az a pedagógusi tudatosság és elhivatottság, amit képviselt. Döbbentem figyeltem, milyen messzire megy el a cél érdekében. Nem tudom, hogy abban a korban, amikor a történet játszódik, ez megtörténhetett volna-e, de ma már egészen biztosan nem.

Mondjuk egy idő után az embernek kicsit unalmas lehet, hogy mindig ugyanazok a témák, ideológiák kerülnek terítékre Szabó Magdánál, mégis oly sokat tanulhatunk belőle az emberi természetről, a kapcsolatok működéséről, a generációs különbségekről, a gyászról, vagy arról, hogyan maradjuk emberségesek egy embertelen világban, hogy érdemes elolvasni.

ÉRTÉKELÉS:

★★★★★  (5/5 csiilag)

IDÉZETEK:

"A jelmezbálban az a legjobb, hogy az ember kibújhatik a saját bőréből, hogy más lehet, tökéletesen más, mint aki a valóságban."

"(…) nincs hitványabb eljárás, mint amikor valaki ránehezedik a családtagjaira, és nem hagy nekik levegőt."

"Csak az idén félévkor történt baj, mikor Lujza néni egyest adott neki számtanból. Jaj, de odavolt! Sírt, bujkált előlünk, én kiabáltam rá, megmondom, még a könnye is kicsordult, hogy ekkora szégyent hozott ránk. Aztán jön ám haza az én uram a gyárból; nézi-forgatja a kiskönyvét, hallgat egy sort, aztán azt mondja a gyereknek: <<Ne bőgjél Juli, emberszámba vettek végre, Kővári tanárnő nem nyugodott bele, hogy nem tudol te semmit, hanem azt mondta ezzel az osztályzattal, iparkodjál, mert ahogy más ki tudja javítani év végéig, ki tudod te is, nem vagy te ostobább másoktól. Kővári tanárnőnek hálás legyél, mert ha sokat kívánnak valakitől, és nem nézik el neki, ami hiányossága van, azt mutatja, hogy jó lélekkel vannak hozzá.>>"

"És nem igaz, hogy léhák vagytok és rosszabbak, mint az előttetek járó nemzedék, csak bánni kell veletek tudni és megbecsülni benneteket és szeretni is, édes kicsinyeim!"

"(…) mert az emberekkel beszélni kell, sokat beszélni, akkor lassanként változni, alakulni, fejlődni kezdenek."

"Én nem értem, mért kell ahhoz háború és világomlás, hogy az emberek észrevegyék, hogy a másikuk is ember, és mért kell rendkívüli eseményeknek történniök, hogy egy ház lakói végre törődjenek egymással."