Havi összegzés - 2021 március

Ebben a posztban a márciusi olvasmányaimat értékelem. Szó lesz még a jelenlegi és tervezett olvasmányaimról is.

Ebben a hónapban összesen nyolc könyvet olvastam ki, ebből ötöt magyarul, hármat pedig német nyelven.   

Nagyon jó volt sok év kihagyás után újra németül olvasni. Mivel alig kellett szótáraznom, nagyon jól haladtam vele. Biztos, hogy fogok még németül olvasni, mert így olyan értékes könyvekhez is hozzájutok, amik magyarul sajnos nem jelentek meg.

 

Márciusi olvasmányaim

L. M. Montgomery: Anne válaszúton (Anne 3.)

Március havának első olvasmánya L. M. Montgomery Anne-sorozatának harmadik része, az Anne válaszúton volt. Ebben a kötetben Anne Kingsportban töltött éveinek krónikáját olvashatjuk. Anne-re kemény munka vár, míg megszerzi bölcsészdiplomáját a Redmond College-on. 

A kingsporti évek alatt rengeteget tanul, hogy sikeres vizsgát tegyen minden tárgyból, de az élet is felad neki néhány leckét. Anne az ott töltött évek során fontos dolgokat tanul az életről és a szerelemről is. Életre szóló barátságokat köt, és számos kérője is akad. Gyakran eltűnődik azon is, hogy az évek során mennyire megváltozott Gilbert Blythe-hoz fűződő kapcsolata, s talán már sohasem lesz újra a régi. 

Miután az előző kötetben sikerült felvennem a fonalat, nagy élvezettel olvastam ezt a könyvet. Örültem annak, hogy bár ez a rész sem szűkölködik gyönyörű tájleírásokban, a cselekmény egyre pörgősebbé, fordulatosabbá kezd válni. Élvezetes olvasmányélmény volt.

 

 Don Miguel Ruiz: A négy egyezség - A toltékok ősi bölcsessége

A következő könyv, amit kiolvastam Miguel Ruiztól A négy egyezség volt. Kb. 8-9 éve olvastam először ezt a könyvet, és akkor annyira nagy hatással volt rám, hogy rögtön végigolvastam a szerző összes magyarul megjelent könyvét. Don Miguel Ruiz sámán ebben a könyvében a toltékok ősi bölcsességét osztja meg. Szerintem a könyv mondanivalója ma is aktuális, és aki ezek szerint a tanítások szerint él, valóban nagyobb békét és boldogságot tapasztalhat meg az életében. 

Ha a négy egyezségből csak az első kettőt tartja be valaki, de azt következetesen, már akkor érezheti a pozitív változást. Nem nagy dolgokra kell a gondolni, a tanítások valójában nagyon egyszerűek, mégis sok ember számára nagy kihívást jelentenek. Így szól a négy egyezség: 1. Tedd tökéletessé szavaidat! Kerüld az önkínzó kifejezések használatát, és ne pletykálkodj. Használd szavaid erejét az igazság és a szeretet kifejezésére. 2. Semmit ne végy személyeskedésnek! Amit mások mondanak vagy tesznek, az a benső valóságuk kivetítése, a saját álmuk. Ha nem veszed magadra a szavaikat és a cselekedeteiket, nem leszel áldozat és nem szenvedsz feleslegesen. 3. Ne feltételezz semmit! 4. Mindig tedd meg, ami tőled telik! 

Érdekes élmény volt most kézbe venni és újra végigolvasni ezt a könyvet. Ezúttal egészen más olvasmányélményben volt részem, mint anno. Mert most szemet szúrt néhány hibája és hiányossága is. Legjobban az zavart, hogy szerintem nem adekvátan használta a pszichológiai kifejezéseket,  emiatt néhol eléggé félreérthető és zavaros a mondanivalója. Sok benne az ismétlés is, ez a sikerkönyv-stílus már nem jön be nekem. Ebben a kötetben egyébként Ruiz csak az elméleti alapokat fekteti le, aki a gyakorlati részére is kíváncsi, annak a Gyakorlati útmutató a négy egyezséghez című könyvet is ajánlom a figyelmébe.

 

Anselm Grün: Die Osterfreude auskosten

Az elmúlt hetekben lázasan kerestem Anselm Grün Éld a Húsvét örömét című könyvét, de sehol sem találtam belőle eladó példányt elfogadható áron. Pedig nagyon szerettem volna elolvasni, mivel a Karácsony szimbolikájáról szóló könyvét imádtam, és bíztam benne, hogy a Húsvét szimbólumairól és üzenetéről szóló könyve is hasonlóan jó olvasmány lesz. 

Aztán mikor már feladtam volna a keresést, hirtelen eszembe jutott, hogy akár németül is olvashatnám. Úgyis minden tavasszal eltervezem, hogy fejlesztem a német nyelvtudásomat, de általában elég hamar kudarcba fulladnak a próbálkozásaim. Szóval rákerestem a német változatra, és sikerült belőle az utolsó példányt megrendelnem az Amazonról. És mivel idén eddig egyetlen könyvet vettem csak, meg amúgy is közeleg a szülinapom, belekerült még pár könyv a kosárba. :) Nagyon örültem, hogy egy héten belül a kezemben voltak a könyvek, ráadásul a német kiadás sokkal szebb, mint a magyar. 

Nagyon tetszett a könyv felépítése. 50 fejezetből áll, ami a húsvéti időszak 50 napjának felel meg, tehát Húsvét vasárnappal kezdődik és Pünkösddel fejeződik be. Minden hétnek van egy témája, aminek alapja a Szentírás adott hétre vonatkozó része, ezt bontja tovább a szerző úgy, hogy minden napra jusson egy-egy üzenet. Ebben a könyvben nagyon jól megmutatkozik Anselm Grünnek az a  képessége, ami miatt nagyon szeretem: hogy képes a pszichológiát a teológiával úgy összekapcsolni, melynek eredményeképpen egy gyakorlatias, a mindennapi életünkbe illeszthető, használható tanítást kapunk. Szeretem, hogy a tanításai sohasem elvontak, hanem valódi segítséget és motivációt jelenthetnek a kereső ember számára.

Kíváncsiságom miatt viszonylag hamar végigrobogtam a könyvön, minden nap egy fejezetet olvastam el. Mivel ennek a könyvnek a nyelvezete egy árnyalattal nehezebb volt, mint a másik két könyvnek, amiket németül olvastam, illetve szeretném jobban elmélyíteni ezt a tanítást, ezért úgy döntöttem, hogy még egyszer végigolvasom. Ezúttal a szerző által javasolt tempóban, minden nap csak az arra vonatkozó üzenetet.

Anselm Grün: Wenn du Gott erfahren willst, öffne deine Sinne

Általában értékeléseimben nem szoktam kitérni a könyv kivitelezésére, de úgy érzem, most meg kell említsem, hogy mennyire szép ennek és a fenti kötetnek is a kivitelezése mind kötés, mind színek és hangulat tekintetében. 

A három német nyelvű könyv közül egyébként ezt olvastam először, és teljesen lenyűgözött. Már legalább 7-8 könyvet olvastam Anselm Grüntől, ezért azt gondoltam, hogy jól ismerem, nagy meglepetést már nem szerezhet. De mindig tud újat mondani, egyszerűen nem tudom megunni! (Most is tervben van tőle még két könyv olvasása.)

Ez egy olyan könyve Grünnek, amiben aránylag nagy szerep jut a lélektannak és kisebb szerep a teológiának. Ami kicsit meglepő lehet, mivel a könyv alapvetően arról szól, hogyan tapasztalhatjuk meg Istent. A páter könyvében részletesen kitér arra is, milyen akadályozó tényezők hiúsíthatják meg azt, hogy felismerjük Isten jelenlétét életünkben és kapcsolatba kerüljünk Vele. 

A kötet 10 fejezetének lapjain olvashatunk többek között a személyes istenképek jelentőségéről, az istenkép és az önkép összefüggéseiről, az istenélmény és a projekció megkülönböztetéséről, a vágyról, valamint az érzékekről, mint Istenhez vezető utakról. A legérdekesebb fejezet számomra talán a lélek sötét éjszakájáról szóló fejezet volt. Hallottam ugyan korábban erről a jelenségről, de eddig sehol sem olvastam ilyen részletességgel róla. 

Summa summarum ez egy olyan ötcsillagos könyv, amit biztosan újraolvasok még. Csak ajánlani tudom! Igazán sajnálom, hogy ez a könyv (még) nem jelent meg magyarul, bár résztémái a szerző többi könyvében is fel-felbukkannak.

Anselm Grün: Was der Seele gut tut

Ebben a gyönyörű zsebkönyvben inspiráló gondolatokat olvashatunk Anselm Grüntől arról, miként tápláljuk a lelkünket, és hogyan gondoskodjunk róla. 

A könyvecske 12 fejezete 12 témát dolgoz fel, mint például nyugalom, szeretet, öröm, csend, jelenlét, boldogság, barátság, hála. Egy-egy fejezet sok rövid, egyoldalas elmélkedésből áll. 

A könyvecske tulajdonképpen egyfajta füveskönyv, amit bármikor fellapozhatunk, hogy egy kis inspirációt merítsünk belőle. 

Tapolyai Emőke: Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel 

Február elején olvastam Tapolyai Emőke második könyvét Gondolatok elvitelre címmel. Igazából elég jó könyv volt sok megszívlelendő gondolattal, valahogy mégsem tett rám mély benyomást. Ennek ellenére feltettem kívánságlistára a pszichológusnő első könyvét, mert címe és borítója alapján érdekesnek tűnt.

Egy kedves molytársamnak köszönhetően pedig megkaptam ajándékba az Ajándékozzunk a tavasszal születetteknek 2021 esemény keretében. Nagyon örülök, hogy erre a könyvre esett az ajándékozóm választása. Nem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni, szinte egy szuszra kiolvastam a 96 oldalas könyvecskét. 

Egyetértek a többiek értékelésével:

"Rengeteg gondolat van bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban, de az összes közül a legerősebb: Minden szava aranyat ér. Szívem szerint az utcán osztogatnám, hogy minél többekhez eljusson."

"A könyv fantasztikus.
Egyszerre rövid, tömör és mélyreható.
Könnyen olvasható, nehezen letehető.
Annyi kincs van benne, hogy újra akarom olvasni."

 

Marie-Claude Monchaux: A ​sehány éves kislány

Elindult a Tavaszi meseolvasás idei fordulója, ezért elkezdtem kutatni, mit olvashatnék erre a kihívásra. Úgy döntöttem, hogy klasszikusokat fogok választani, mert azokban nem nagyon szoktam csalódni. 

Sokakban kedves gyermekkori emlékeket idéz ez a könyv, én viszont most olvastam először. Szerintem ez egy csodálatos könyvecske. A rajzai is nagyon szépek, ráadásul élethűek is, és maga a történet is kedves. Szerintem egy óvodás gyereknek ennyi információ épp elég a "honnan jön a kisbaba" témáról. Nagyon szépen meséli el a fogantatás és a születés történetét. Ajánlom!

Zelk Zoltán: A tölgyfa születésnapja

Zelk Zoltánt eddig verseiről ismertem, amiket nagyon szerettem óvodásként és  kisiskolásként. Ezért örültem, hogy rátaláltam erre a mesekönyvre, ami ráadásul a természetről szóló meséket tartalmaz.

Az élet és a természet körforgásáról, a hónapok, évszakok váltakozásáról szól a mesék többsége, a természet gyönyörű és kedves leírásával. 

 

A mesék nem csak a természet szeretetére és védelmére hívják fel a figyelmet, de elég sok mindent tanulhatnak belőle a kisebbek a természeti jelenségekről és összefüggésekről is. Például a víz körforgása, élővizek fajtái, adott évszak időjárása, csapadékai, növényei, állatok tevékenysége stb. Mindezt kellemes hangulatú meséken keresztül.

 Jelenlegi olvasmányaim

L. M: Montgomery: Anne családja körében (Anne 6.)

 

Jelenleg két könyvet olvasok. Az egyik L. M. Montgomerytől az Anne családja körében, ami az Anne-sorozat hatodik kötete. Sajnos a sorozat negyedik és ötödik kötetét nem tudtam beszerezni, ezért ezek kimaradtak. Így viszont elég nagyot ugrottunk időben. Anne a történet elején már ötgyermekes családanya, aki Zugolyban él családjával, minden figyelmét, energiáját és szeretetét gyermekei nevelésének szenteli. Egészen más hangulata van ennek a kötetnek, mint az előzőeknek. Kicsit küzdök vele, nem annyira köt le...

 

 

 

Tolnainé Kassai Margit: Óvoda az óvóhelyen - Feljegyzések a Sztehlo-gyermekmentésről

 

A másik olvasmányom Tolnainé Kassai Margit Óvoda az óvóhelyen című memoár kötete. Ez a könyv tulajdonképpen egy napló, amit a szerző eredetileg a férjének írt. Tolnainé Kassai Margit 1944-45-ben Sztehlo Gábor evangélikus lelkész munkatársaként a Vöröskereszt gyermekotthonaiban dolgozott gondozónőként, feljegyzéseiben bemutatja az ott élő mentett gyermekeket és a róluk gondoskodó, szintén zsidó származású, bujkáló felnőtteket. Sok érdekességet megemlít a zsidóüldözésről, a gettósításról, a menekülés, a túlélés  és az embermentés mindennapjairól. Részletesen beszámol arról, hogyan élték meg Budapest ostromát, és a felszabadítást követő hónapokat. Rendkívül érdekes és eredeti, csak gyakran az a benyomásom, hogy ennyi infó nekem sok. Nagyon tetszik a stílusa, megkönnyíti az olvasást. Magát a naplót már végigolvastam, már csak  Kunt Gergely társadalomtörténész kísérő tanulmánya van hátra, ami szintén érdekesnek ígérkezik.

 

Tervezett olvasmányok

Anselm Grün: Vágyaink

Fülszöveg: Amióta ​létezik az ember, foglalkoztatja a vágy témája. Hajtja a belső késztetés, hogy egyre többet akarjon birtokolni, soha ne elégedjen meg azzal, ami megadatott neki. Ez a törekvés nemcsak az anyagi dolgok vonatkozásában jellemző, hanem érzelmi oldalunkat is érinti: több elismerésre, több szeretetre és több odafigyelésre vágyunk.

Ám a romboló tulajdonságai mellett a vágy valami éltetővel és örömtelivel is bír. Ezért ez a könyv arról szól, hogyan tudjuk átváltoztatni a vágy romboló sajátosságát éltető erővé: milyen spirituális utak vezetnek ki a vágyból és juttatnak el az ember közepéhez és lényegéhez?

„Azokat az embereket szeretném megszólítani, akik egy olyan világ közepette, amelyet a vágy határoz meg, felfedezik magukban azt a belső teret, amelyben szabadok a vágytól, amelyben egészen önmaguk lehetnek, szabadok attól a nyomástól, hogy állandóan létrehozzanak valamit, és szabadok a kényszertől, hogy minden szükségletüket rögtön kielégítsék.”

Anselm Grün egészen gyakorlatias válaszokat nyújt: Újszövetségi történetekre alapozva és egy tizenkét pontból álló program segítségével „eszközt” ad az olvasó kezébe ahhoz, hogyan tud megszabadulni a vágytól, és újra egész emberré válni.

Pater Anselm Grün, született 1945-ben, a münsterschwarzachi bencés kolostor szerzetese. Sok népszerű művével világszerte korunk legismertebb spirituális szerzői közé tartozik. Számos ember tartja őt, felekezettől függetlenül, tanácsadójának és lelki vezetőjének.

 

Anselm Grün: Megbékélés Istennel

Fülszöveg: „Sok keresztény nem tud őszintén hinni az irgalmas Istenben, mivel a moralizáló prédikációk elhomályosították istenképüket, és rossz lelkiismeretet oltottak beléjük. Sokan fájdalmasan hordozzák a negatív istenképeket, amelyeket az egyházi igehirdetés és szüleik vallásos nevelése hagyott örökül rájuk. Vannak, akik végleg szakítanak Istennel, amikor elutasítják ezeket a megbetegítő istenképeket. Mások szeretnének hinni Istenben, de nem tudják, hogyan jussanak túl elhomályosult istenképeiken, s hogyan találkozhatnának az igaz Istennel. Nekik szeretnék segíteni ezzel a könyvvel, hogy szemükre vegyék spirituális történetük megsebző és gyógyító tapasztalatait, és ezen az úton rátaláljanak a kiengesztelődésre Istennel és önmagukkal.”

Havi összegzés - 2021 február

A napokban éppen arról beszélgettünk egy ismerősömmel, hogyan változtatta meg a koronavírus az emberek olvasási szokásait. Például, hogy mennyi időt tudnak szánni az olvasásra vagy milyen témájú könyveket olvasnak szívesen. Hogy ki mennyi időt és energiát tud szánni olvasásra, az természetesen nagyon különböző. Ugyanakkor egyre többen említik meg, hogy mostanában inkább a könnyedebb, vidámabb olvasmányokat kedvelik, és az olyan könyveket, amikből töltődni lehet lelkileg. 

Az én olvasási szokásaim is sokat változtak az elmúlt hónapokban, főleg ami a könyvválasztást illeti. Próbálom egyre tudatosabban megválasztani az olvasmányaimat, ugyanakkor mindig is nagy szerepe volt a megérzéseknek ezen a téren (is). Míg korábban szabályosan menekültem a nehezebb témáktól, mint például a holokauszt, a családon belüli erőszak vagy a rasszizmus, mostanában egyre ilyenek kerülnek a kezembe. 

Azt gondolná az ember, hogy ezek a témák csak még jobban lehúzzák az embert, de nem. Olvasás közben gyakran éreztem azt, hogy milyen szerencsés vagyok. Nem azért, mert nekem nincsenek nehézségek és kihívások az életemben, hanem mert ezek a könyvek felnyitják az ember szemét, hogy mi is az igazi szenvedés és kilátástalanság. Hogy mennyivel rosszabbul is mehetne a sorunk... És segítenek meglátni azt a sok jó dolgot, amiért hálásak lehetünk az életben. Példát mutat(hat)nak, hogyan álljunk talpra az élettől kapott egy-egy nagyobb pofon után. Ha neki sikerült, nekem is sikerülhet! Lássuk, miket olvastam februárban!

Toni Morrison: Engedjétek hozzám 

Ezt a könyvet az Afroamericans kihívásra választottam, amire értelemszerűen feketékről szóló műveket kell elolvasni. Toni Morrison munkássága alapvető a témában, ezért úgy döntöttem, hogy legalább egy könyvét el kell olvasnom. Ez az írása nem volt könnyű olvasmány, főként az eleje ment nehezen. Egy ponton majdnem feladtam az olvasását, egyszerűen túl sok volt benne a gyermekekkel való (szexuális) visszaélés. Valahogy másra számítottam... Mégis nagyon örülök, hogy elolvastam, mert bár az elején nehéz volt követni a történetet, a végére összeállt a kép. Mindössze 200 oldalas mű, mégis rengeteg fontos témát érint a gyermekbántalmazástól a pedofílián, a gyászon és a függőségeken keresztül a transzgenerációs hatásokig. A könyv különlegessége, ahogyan a szereplők nézőpontjai, az objektivitás és a szubjektivitás egymással keveredik. Szeretem az olyan könyveket, amik nem válaszokat adnak, hanem kérdéseket generálnak az emberben, ezáltal további gondolkodásra, kutatásra, elmélkedésre sarkallnak. Nekem ez a könyv ilyen volt. Megérintett. Ajánlom!                       

 

Zalka Csenge Virág: Széltestvér és Napkelte      

Szerettem ezt a nem mindennapi mesegyűjteményt, amit szintén egy kihívásra választottam. Alapvetően szeretem a meséket, főleg a népmeséket, valahogy azokban nem szoktam csalódni. A könyv illusztrációi is szépek, öröm volt forgatni. Már írtam róla értékelést a blogon, ezért most nem ismétlem magam.

 

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet (Csak lélegezz! 1.)

Őszintén szólva kicsit csalódtam ebben a könyvben. Bizonyos szempontból tetszett, másikból meg nem. Tiszta sor, hogy nem nagyon várhatjuk egy családon belüli erőszakról szóló könyvtől, hogy az ember élvezze. A könyv olvasása igazából olyan volt, mint egy hatalmas érzelmi hullámvasút. Pont amilyen az élet egy ilyen családban. Az egyik pillanatban még (látszólag) minden rendben, aztán bumm. Valamennyire még azt is megértem, hogy Emma miért titkolta ennyire azt, mi folyik otthon, és miért nem kért segítséget. Amit viszont nem értek, az az, hogy miért kellett a sztorit ennyire nyújtani és miért így kellett befejezni? Egy darabig biztosan nem folytatom a sorozatot.

 

Tapolyai Emőke: Gondolatok elvitelre

Molytársak ajánlották a szerzőt és könyveit, ezért választottam. Összességében tetszett a kötet, sok érdekes, megszívlelendő gondolatot, kedves emlékképet tartalmaz. Bár nagy újdonságot nem hozott számomra,  mégis jó volt elolvasni. Kár, hogy ilyen rövidke volt.

 

Alice Walker: Bíborszín

Amikor elkezdtem olvasni, fel sem merült bennem, hogy ezzel a kötettel új kedvencet fogok avatni. Majdnem ezt is a sarokba vágtam, annyira kegyetlen volt az eleje. De úgy száz oldal után egyre érdekesebb és élvezetesebb lett. Lassan már le se bírtam tenni... Nagyon szerettem Celie leveleinek nyers stílusát, őszinteségét, egyszerű bölcsességeit. Nagyon beszédes volt, ahogyan leveleinek fogalmazása Celie-vel együtt változott. A könyv elsősorban a nők elnyomásáról szól, de ezzel összefüggésben a faji és hitbéli különbségek, az egyéni felelősségvállalás és a szabadság kérdéseit is feszegeti. Elgondolkoztató és érzelmileg felkavaró könyv. Celie életét megismerve rádöbbentem, hogy mennyire szerencsés vagyok, és ez hálával töltött el. Mert mennyivel rosszabb sorsot is kaphattam volna! Felemelő olvasmány volt! Nagyon ajánlom!

 

Elisabeth Kübler-Ross, David Kessler: Élet-leckék

Az Élet-leckék egy tömör és közérthető írás arról, hogyan éljük az életünket teljesebben és boldogabban. A könyv lapjain útmutatást kapunk arra vonatkozóan, hogyan találjuk meg és éljük meg valódi önmagunkat, valamint hogyan alakíthatunk ki szeretetteljes, jól működő kapcsolatokat. Bölcs tanácsokat kínál arra is, hogyan dolgozzuk fel veszteségeinket, hogyan küzdjünk meg bűntudatunkkal, félelmeinkkel, haragunkkal. Segít abban, hogyan legyünk türelmesebbek, megbocsátóbbak, és hogyan fogadjuk el azokat a dolgokat, amiket elfogadhatatlannak érzünk. Rávilágít arra is, hogyan élvezhetjük jobban az életet, mi jelenti az igazi boldogságot és hogyan érhetjük el. Egyszóval ez egy olyan könyv, ami jó, ha fent van az ember polcán, hogy bármikor belelapozhasson, ha egy kis lelki segítségre van szüksége. Erről a könyvről is írtam már egy hosszabb értékelést blogon.

 

L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában (Anne 2.)

Nehezen rázódtam bele az olvasásába, kissé unalmasnak találtam eleinte ezt a lassan csordogáló, meseszerű történetet. Ugyan az első részt nem olvastam, nagy vonalakban ismertem a történéseket a filmváltozatból. Nagyon szerettem Anne pedagógiáját, azt a sok tiszteletet, türelmet és szeretetet, amit a gyerekek iránt tanúsított. Hogy mindig komolyan vette őket, és őszintén válaszolt a butának tűnő kérdésekre is. És ahogy próbált mindenkit megérteni és megszeretni. „Mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni. Egy tanárnak kötelessége a jót megkeresni és kibontakoztatni.” Nagyra értékeltem Anne-t céltudatossága, hatalmas szíve miatt is. A könyv olvasásával mintha egy varázslatokkal és boldogsággal teli világba csöppentem volna. Megmelengette a szívemet. Kíváncsian várom a folytatást.