C. S. Lewis - Esszék a kereszténységről

FÜLSZÖVEG: Clive Staples Lewis nem is ember volt, hanem egy egész világ – fogalmazott Peter Kreeft, a Boston College filozófiaprofesszora. Vonzereje életműve sokoldalúságában rejlik. Közel hatvan különböző műfajú írás fűződik a nevéhez, melyek különleges vonása, hogy a hit gondolkodnivalóval is szolgál. Esszéi – amelyekből halálának ötvenedik évfordulójára néhányat csokorba kötöttünk – olyan fókuszpontok, ahol a valóság láthatóbbá válik, mint ahogy általában megfigyelhetjük. Apologetikai kérdések mellett az individualizmusról és kollektivizmusról, a jó és rossz életről, az ember jelleméről, a mentegetőzésről és megbocsátásról, valamint az ima hatékonyságáról gondolkodtatnak el bennünket.

ADATOK:

Oldalszám:70

Méret:114 x 196 mm

Kivitel:kartonált füles

ISBN:9789632881904

Kiadás éve:2014

Kiadó: Harmat

VÉLEMÉNY: Mivel a múlt hónapban olvasott Csűrcsavar levelei rendkívül felcsigázták az érdeklődésemet Lewis apologetikai munkássága iránt, úgy döntöttem beszerzek néhány ilyen jellegű kötetet tőle, melyeket a C. S. Lewis kihívás keretein belül tervezek elolvasni.

A vékonyka kötet hat esszét tartalmaz, melyek a következő címeket viselik: Mihez kezdjünk Jézus Krisztussal? (1950), Tagság (1945), Ember vagy nyúl? (1946), "Az a baj X-szel..." (1948), A megbocsátásról (1947), Az ima hatékonysága (1959).

Mindegyik jó kis olvasmány volt, de ha ki kellene emelni egyet vagy kettőt közülük, akkor azt mondanám, hogy nekem talán az első kettő esszé tetszett a legjobban az összes közül. Az elsőben Jézus Krisztus személyét fejtegeti arra vonatkozóan, hogy kinek is tartotta ő magát. Ő ugyanis - mint közismert - olyan dolgot állított magáról, amit soha egyetlen más nagy tanító sem: ő az élő Isten fia. Amikor hozzáfogtam az esszé olvasásához, nem gondoltam, hogy ilyen mélységekben fogja magyarázni ezt az egyszerűnek tűnő témát.

A második esszé, ami a Tagság címet kapta a kollektivizmus témáját fejtegeti. Nagyon érdekesen, szemléletesen és könnyen követhetően magyarázza el a tagság fogalmát különböző értelmezésekben, és mindezek hatását az ember életére, jellemére. De tulajdonképpen Lewis mindegyik írása tartalmaz nagyon érdekes gondolatokat, melyeken érdemes elmerengni az embernek.

Az utolsó három esszé már sokkal gyakorlatiasabb tanácsokkal szolgál, mint az előbbi elméleti fejtegetések. Ezekben az emberi jellemről, s annak életünkre gyakorolt hatásairól, a megbocsátásról és az ima hatékonyságáról olvashatunk megfontolandó gondolatokat, érdekes történeteket.

Bár a kötet nagyon gyorsan kiolvasható, hiszen mindössze 70 oldalas, mégis érdemes lassan, elmélkedve olvasni, hogy mélyebb rétegeiben felfogjuk a mondanivalóját. C. S Lewis gondolatmenetei, fejtegetései ugyanis mindig hoznak meglepő fordulatokat, újdonságokat; mindig segítenek, hogy jobban megértsük külső és belső világunkat.

Itt jegyzem meg, hogy tegnap kezdtem el olvasni C. S. Lewis Az öröm vonzásában című kötetét, amely a szerző fiatalkoráról szól, s igencsak érdekesnek ígérkezik.

ÉRTÉKELÉS:

★★★★★   (5/5 CSILLAG)

IDÉZETEK:

"Minden emberi tevékenység könnyen végzetes torzulást szenvedhet, amikor az eszközök rátelepszenek azokra a célokra, amelyeket szolgálniuk kellene. Így a pénz akadályozhatja a javak cseréjét, a művészet szabályai gátolhatják a zseniket, a vizsgák elzárhatják a fiatalemberektől a műveltséget. Sajnos nem mindig van rá lehetőségünk, hogy eltávolítsuk ezeket a rajtunk eluralkodó eszközöket."

(19. oldal, 2. fejezet - Tagság)

"Nagy lépést tettünk előre, ha minderre ráeszméltünk: szembenéztünk azzal a ténnyel, hogy kívülről bármilyen jól megy is a sorunk, az igazi boldogság akkor is azoknak a jellemétől függ, akikkel együtt kell élnünk – a jellemüket pedig nem tudjuk megváltoztatni."

(47. oldal, 4. fejezet - Az a baj X-szel)

"Isten törvénnyé tette önmagának, hogy erőszakkal nem változtatja meg az emberek jellemét. Ugyan meg tudja, és meg is fogja változtatni – de csak akkor, ha az emberek hozzájárulnak. Ilyen módon ténylegesen és valóságosan korlátozta saját hatalmát. Néha csodálkozunk rajta, miért járt el így, sőt azt kívánjuk, bárcsak ne tette volna. De nyilván úgy látta, hogy megéri. Mert minden kockázatával együtt inkább akar szabad lényekből álló világot, mint olyan emberek világát, akik gépiesen teszik a jót, csupán azért, mert nem tehetnek másként. Minél alaposabban belegondolunk a tökéletesen automatizált lények világába, azt hiszem, annál jobban belátjuk, mennyire bölcs az Isten."

(47. oldal, 4. fejezet - Az a baj X-szel)

"A végtelen bölcsességnek nem szükséges megmondanunk, hogy mi a legjobb, a végtelen jóságot fölösleges sürgetni arra, hogy tegyen jót. De különben is, Isten nem szorul rá semmire, amit az élő vagy élettelen véges létezők tehetnek."

(68. oldal, 6. fejezet - Az ima hatékonysága)