Kókuszos zabtej + kekszkrémes zabszelet recept

 

Az elmúlt hetekben több alkalommal készítettem ezt a fincsi zabtejet, ami önmagában, kakaóként vagy gyümölcsturmixként is nagyon ízletes. Az elkészítése egyszerű, és jóval kedvezőbb az ára a bolti változatoknál. Ebben a bejegyzésben megmutatom hogyan készül, és adok néhány ötletet a megmaradt kókuszos zabpüré felhasználására is.

 

Kókuszos zabtej

Hozzávalók:

1 bögre (2,5 dl) zabpehely 

3/4 bögre (1,9 dl) kókuszreszelék

4 szem friss datolya

1 nagy csipet só

1 tk vanília aroma

1,2 l hideg víz

Elkészítés: Az összes hozzávalót beleteszem egy  nagy teljesítményű aprítóba (vagy turmixgépbe), és jól összeturmixolom. Ezután egy sűrű szövésű anyagon átszűröm az egészet. (Erre a célra én a sparos újrahasználható zöldségszütyőt használom.) A kész zabtejet üvegekbe töltöm és fogyasztásig hűtőben tárolom. 

Az eredeti recept 1 bögre zabpelyhet és fél bögre kókuszreszeléket írt, de én kicsit megnöveltem a kókuszreszelék arányát, mert a zab ízét kevésbé kedvelem. 

A visszamaradt zabpürét nem dobom ki, inkább készítek belőle valamilyen finomságot.

Zabpelyhes kókuszgolyó

Hozzávalók: 

a zabtej készítése során megmaradt zabpüré

1-2 ek méz

4-5  púpozott ek darált keksz

1-2 ek kakaópor (én ezúttal nem tettem bele, és így is finom lett)

kókuszreszelék a hempergetéshez

Elkészítés: Gyúrjuk össze a hozzávalókat a kókuszreszelék kivételével. Egy jól formázható, puha masszát kell kapjunk. Gyúrjunk kis golyókat a masszából és hempergessük meg őket a kókuszreszelékben. Tálalás előtt tegyük 1-2 órára hűtőbe, hogy az ízek jobban összeérjenek.

 

Kekszkrémes zabszelet

Hozzávalók:

zabpüré

1-2 ek zabpehely

4-5 ek kekszkrém

2-3 ek zabtej

1-2 ek méz

darabokra vágott dió

150 g étcsoki

Elkészítés: A zabpürébe teszek egy kevés zabpelyhet, és egy folpackkal bélelt műanyag edénybe (kb. 7x15 cm) egyenletesen belenyomkodom. Ezután összekeverem a kekszkrémet a mézzel és a zabtejjel, majd a zabpelyhes rétegre kenem. Meghintem darabokra vágott dióval és beteszem 1 órára a fagyasztóba. Az étcsokit (egy tk étolajjal) felolvasztom, és leöntöm vele a zabszeletet. Beteszem a hűtőbe dermedni. 

Sajnos nem sikerült róla szép képet készítenem, ez egy tipikus "csúnya, de finom - desszert".

Egyébként mindhárom recept Vászonzsákoslány ötleteinek saját ízlésemre formált változatai. Az eredeti receptekért kattintsatok a videóra.

Hamarosan újabb bejegyzéssel jelentkezem, amiben további tippeket hozok a kókuszos zabpüré felhasználására.

Süssünk Valentin napra!

 

Tudjátok, hogy mennyire szeretünk a konyhában tevékenykedni. Olykor én lepem meg a férjemet valamilyen nyalánksággal, és olyan is előfordult már, hogy ő készített nekem valamilyen édességet. De a legjobb az, amikor együtt sütünk (ki) valami finomat. 

 

Valentin nap alkalmával egy közös sütögetéssel leptük meg egymást. Ez az egyik kedvenc közös programunk. Ezúttal szív alakú tortát készítettünk puncskrémmel töltve és csokival leöntve.

 

 

Hozzávalók:

A piskótához:

6 tojás

6 ek cukor 

6 ek liszt (púpozott)

 

A krémhez:

1 tasak pudingpor (puncs ízű)

5 dl tej

5-6 ek cukor

250 g margarin 

 

A bevonathoz:

200 g étcsokis bevonó

 

A díszítéshez:

Dekor cukorka 

 

Elkészítés:

Piskóta: Válasszuk szét a tojásfehérjét a sárgájától. Verjük fel a tojásfehérjét kemény habbá. A tojássárgáját keverjük habosra a cukorral. Adjuk hozzá a lisztet, keverjük alaposan el. Végül óvatos mozdulatokkal forgassuk bele a tojáshabot. Öntsük sütőpapírral bélelt tepsibe vagy szív alakú formába, és 160 fokon süssük 30-40 percig. Vegyük ki a sütőből, és hagyjuk kihűlni.

Krém: Főzzük meg a pudingot a tasakon olvasható leírás szerint, majd hűtsük ki. A puha margarint robotgéppel keverjük ki néhány evőkanál cukorral. Ezután adjuk hozzá a hideg pudingot és keverjük simára. Ebből a mennyiségből egy elég nagy adag krémet fogunk kapni, aminek mi csak a felét használtuk fel a tortánkhoz.

Összeállítás: Mivel nekünk nem volt szív alakú sütőformánk, késsel formáztuk szív alakúra a piskótát. Amennyiben szív alakú formában sütötted a piskótát, csak félbe kell vágnod és megtöltened a krémmel. Díszítés gyanánt bármit felhasználhatsz, akár a megmaradt krémet, gyümölcsöket, csokit, tejszínhabot stb. Mi ezúttal is az egyszerűbb megoldást választottuk: leöntöttük étcsokival és dekor cukorkával díszítettük. Nagyon fincsi lett!

 

 

 

Elisabeth Kübler-Ross, David Kessler: Élet-leckék

Az elmúlt időszakban csupa olyan olvasmányt sikerült választanom, amik elég nehezek voltak, tele kegyetlenséggel és igazságtalansággal, ezért tudatosan egy olyan könyvet kerestem, ami kicsit visszaadja az élet és az emberek jóságába vetett hitemet.

Elisabeth Kübler-Ross az egyik leghíresebb tanatológiával foglalkozó szakember Raymond Moody mellett, akinek munkássága szintén úttörő volt ezen a területen. Magyarul megjelent könyvei közül a legismertebb talán A halál, mint ragyogó kezdet címet viseli, melyet kb. 8 éve én is olvastam, amikor elhunyt családtagjaimat gyászoltam. Szerettem ezt a könyvet és több embernek ajánlottam reménykeltő üzenete miatt. Az én világképembe nagy változást ugyan nem hozott, mivel mindig is hittem, hogy az élet a halállal nem ér véget. Ugyanakkor nagyon érdekesnek találtam, ahogyan leírta a haldoklás testi és lelki folyamatát, próbálva meggyőzni az olvasót arról, hogy a halálban nincs semmi félelmetes vagy fájdalmas. Úgy gondolom, ez így azért nem teljesen igaz. Hogy a halál mennyi megbánást és fájdalmat hoz, szerintem attól függ leginkább, hogyan éltük az életünket. Ezt a meglátásomat osztja e kötet két szerzője is, akik ezzel a könyvvel mindazt a tudást és életbölcsességet szeretnék megosztani velünk, amit attól a sok száz, sőt sok ezer haldoklótól tanultak, akiket munkájuk során a túlvilágra kísértek. 

Az Élet-leckék egy tömör és közérthető írás arról, hogyan éljük az életünket teljesebben és boldogabban. A könyv 14 fejezete 14 különböző életleckét dolgoz fel. Minden fejezet több alfejezetből áll, melyekben Kessler és Kübler-Ross a saját és pácienseik tapasztalataiból hoznak sok érdekes, megható és szemléletes példát a tanítások illusztrálására. Ez is az a típusú könyv, amit érdemes lassan, fejezetenként olvasni. S közben elelmélkedni az olvasottakon, saját tapasztalatainkon, tanulnivalóinkon.

A könyv lapjain útmutatást kapunk arra vonatkozóan, hogyan találjuk meg és éljük meg valódi önmagunkat, valamint hogyan alakíthatunk ki szeretetteljes, jól működő kapcsolatokat. Bölcs tanácsokat kínál arra is, hogyan dolgozzuk fel veszteségeinket, hogyan küzdjünk meg bűntudatunkkal, félelmeinkkel, haragunkkal. Segít abban, hogyan legyünk türelmesebbek, megbocsátóbbak, és hogyan fogadjuk el azokat a dolgokat, amiket elfogadhatatlannak érzünk. Rávilágít arra is, hogyan élvezhetjük jobban az életet, mi jelenti az igazi boldogságot és hogyan érhetjük el.

Egyszóval ez egy olyan könyv, ami jó, ha fent van az ember polcán, hogy bármikor belelapozhasson, ha egy kis lelki segítségre van szüksége. Egy olyan alapmű, amit érdemes mindenkinek legalább egyszer elolvasni az életben. Hiszen mindenkinek feladja az élet ezeket a leckéket, érdemes tehát felkészülni rájuk.

Tapolyai Emőke: Gondolatok elvitelre - A pszichológus tanácsai nem csak karanténra

 

Tapolyai Emőke neve számomra eddig ismeretlen volt. Mivel nemrégiben sok molytársam ajánlotta jó szívvel a könyveit, úgy gondoltam, teszek egy próbát vele.

A kis kötetben 45 rövid írás olvasható a karantén időszakában különösen aktuális témákról, mint például magány, bezártság, türelem, várakozás, bizonytalanság stb. A könyvecske mindössze 104 oldalas, mégsem ajánlom egy szuszra kiolvasni. Könnyebben emészthető, jobban élvezhető, ha szépen lassan, napi 1-2 elmélkedést olvasunk el belőle. Minden egyes tömör írás olyan, mint egy motivációs üzenet, ami segíthet minket a megújulásban, a feltöltődésben, a változtatásban. Érdemes elgondolkodnunk ezeken a bölcs meglátásokon, és a kiemelt gondolatot akár memoriterként is magunkkal vinni mindennapjainkba. 

Összességében tetszett a kötet, sok érdekes, megszívlelendő gondolatot, kedves emlékképet tartalmaz. Bár nagy újdonságot nem hozott számomra,  mégis jó volt elolvasni. Csak azt sajnálom, hogy ilyen rövidke volt. Szívesen olvasnék még Tapolyai Emőkétől ehhez hasonló, jó tanácsokban bővelkedő, rövidebb írásokat.

Sheila Norton: Charlie - A macska, aki életet mentett (Oliver 2.)

 

A Charlie - A macska, aki életet mentett Sheila Norton Oliver sorozatának második része, ami az első kötet ismerete nélkül is tökéletesen érthető és élvezhető. Ebben a részben Charlie, a kis cirmos macska nem mindennapi kalandjait követhetjük nyomon. A történetet Charlie meséli el a falu macskáinak, ezért elég sok kiszólás van minden fejezetben, de ezt az előző részben már megszokhattuk.

Az igazat megvallva ez a sztori nem fogott meg annyira, mint Oliveré, valahogy nem hozta azt az elbűvölő hangulatot. Több szereplő, akiket az előző részből ismerhetünk teljesen új arcát mutatja, és nehéz volt elfogadni, hogy a kedves és megértő Laura most ennyire kifordult magából. Az alapkonfliktusok, amik megjelennek a kötetben, számomra nem túl érdekesek, mert igazából nincs tapasztalatom róluk. Biztos, hogy nem lehet könnyű senkinek sem egy olyan családban, ahol nemrég született pici baba, a nagyobb gyermek pedig éppen kamaszodik. Egy ilyen esemény teljesen felborítja a család minden tagjának mindennapjait. Tulajdonképpen nem csoda, hogy az anya, Laura ennyire hisztis, szorongó és szűk látókörű lett, és az sem meglepő, hogy ebben a szituációban Caroline, a kamaszlány mennyire mellőzöttnek, feleslegesnek érezte magát. Azt nem igazán értettem, miféle csodát várt az apa attól, hogy egy hónapra nyaralni küldte a családját a tengerpartra, míg ő odahaza dolgozott. Sejteni lehetett, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. 

Charlie kismacska létére elképesztően bátor és intelligens volt. Nem hagyta magára kis gazdáját, amikor megszökött otthonról, hanem követte, és igyekezett segítséget szerezni, amikor szüksége volt rá. Neki köszönhetően Caroline-nak nem esett komolyabb baja, és hamar visszakerült a családjához. Szegény Charlienak viszont egy életre szóló, nagy kaland volt hazajutni... Hosszú ideig az utcán ragadt, ahol megtámadta egy kóbor macskákból álló banda. Charlie azonban vakmerő módon nem hátrált meg, s végül befogadták őt. Nagyon érdekes fejezetek voltak, melyek a kóbor macskákkal eltöltött időszakot mesélik el. Charlie ez idő alatt sok mindent tanult róluk és önmagáról, sőt az emberekről is. Szerencsére a kis cirmos találékonyságának és néhány jóakaratú embernek köszönhetően végül visszatér otthonába. A nehéz időszak mindenkit megviselt, de ez is szükséges volt ahhoz, hogy Charlie gazdáiból ismét egy boldog, szeretetteljes család váljék.

A Charlie - A macska aki életet mentett egy kedves és fordulatos történet egy fiatal macskáról és a családjáról. Nagyon aranyos és szórakoztató, ahogy mindent és mindenkit a cica szemszögéből ismerünk meg. Charlie egy igazán imádnivaló kismacska! Alfie és Oliver rajongói ezt a könyvet is szeretni fogják!

Charlie Mackesy: A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló

 

Charlie Mackesy könyve egy nem mindennapi alkotás! Különlegességét a lapjait díszítő egyedi rajzok és a szöveg kézírásos jellege adja, melyek különleges hangulatot kölcsönöznek a kötetnek.

Amikor elkezdtem olvasni, arra számítottam, hogy egy történet fog kibontakozni a lapokon, de nem így lett. Mindössze négy jóbarát - a Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló - találkozását és vándorlásait kísérhetjük figyelemmel, akik út közben megosztják egymással gondolataikat, érzéseiket, és életbölcsességgé kristályosodott tapasztalataikat. Többségében nagyon egyszerűek, kedvesek és  szívet melengetőek ezek a felismerések. (Bár volt néhány semmitmondó kijelentés is, ami nem nyerte el annyira a tetszésemet.)

A könyv tehát nem mesekönyv és nem is gyerekeknek szól. Inkább egyfajta aforizmagyűjtemény vagy füveskönyv elmélkedésekkel és bölcs gondolatokkal az élet dolgairól. 

Ajándékkönyvnek szerintem nagyszerű választás, mivel értékes tanácsok, felismerések és szemet gyönyörködtető illusztrációk gyűjteménye. S nem utolsósorban gyönyörű a kivitelezése kívül-belül.

Összességében nagyszerű élmény volt olvasni, megmelengette a szívemet.

Anne Tüllmann: Mit főz ki Pettson és Findusz?

 

Szerintem szuper ötlet volt a Pettson és Findusz - sorozathoz egy szakácskönyvet is kiadni! Hiszen a gyerekek szeretnek a konyhában ügyködni, és ebben a könyvben olyan egyszerű ételek receptjei találhatók, melyeket (egy kis felnőtt segítséggel) maguk is elkészíthetnek.

A kötet a négy évszaknak megfelelően négy fejezetből áll. Minden fejezet elején egy az adott évszakhoz illő mese részletét olvashatjuk, azután jönnek a receptek, amik figyelembe veszik az évszak alapanyagait, hangulatát, ünnepeit. 

A receptek között találunk leveseket, zöldséges, húsos és halas ételeket, továbbá édességeket is. Segítségükkel elkészíthetjük a mesékből jól ismert fogásokat, például Findusz húsgombócait vagy Pettson mézeskalácsát. De természetesen nem maradhatott ki a válogatásból a kandúr palacsintatortája sem. Néhány receptet én is szívesen kipróbálnék, például a zöldségtallérokat szósszal, a ribizlitortát vaníliafagyival vagy Findusz palacsintatortáját.

Nagyon kedves, bájos könyv, ami hozza a sorozatra jellemző hangulatot a vicces illusztrációkkal. Kár, hogy csak részleteket vágtak be az ismert mesékből. Nekem így is ötcsillagos.