Astrid Lindgren - Harisnyás Pippi

Azért választottam ezt a kötetet, mert egy könnyed, szórakoztató olvasmányra vágytam, és mivel ebben az évben célom, hogy a felnőtteknek szóló könyvek mellett minél több gyermek- és ifjúsági regényt is elolvassak. A Harisnyás Pippi egy klasszikus, és az egyik legnépszerűbb meseregény, ezért nagyszerű választásnak tűnt.

Harisnyás Pippi egy kilencéves, szeplős, copfos, vörös hajú kislány, aki egyben a legerősebb, legkedvesebb és legizgalmasabb gyerek az egész világon, és aki a szomszéd Tomit és Annikát szórakoztatja kifogyhatatlan ötleteivel. Pippi nemcsak egy nagyon vagány, vicces csajszi, hanem  nagyszívű és még nagyobb szájú is. Nagyot mondását nem is mentegeti, képtelen történetein dőlni lehet a nevetéstől. Gátlásokat nem ismerve mindent kimond, amit gondol, és félelem nélkül, elképesztő ügyességgel  mindent megvalósít, amit csak kitalál. Bár égetően rossznak tűnik, Pippi mégsem az, csak kíváncsi, kreatív, találékony, öntörvényű. Az egész történet és a szereplők is nagyon meseszerűek, gazdag fantázia szüleményei. Csak semmi komolyság, az egész csupa móka és kacagás. Pippi csupa olyan dolgot csinál, amit az ember gyerekként szívesen megtett volna, de nem volt meg hozzá a bátorsága vagy a képessége. Pippi kicsit a szuperhősökre emlékeztet, hiszen szörnyen erős és független, nem hagyja, hogy szórakozzanak vele vagy másokkal, jól megleckézteti a gonosztevőket.

Ajánlás:
A könyvet elsősorban 7-9 éves gyerekeknek ajánlom önálló olvasásra, esetleg 5-6 éves gyerekeknek felolvasásra. A kötet egy átvezetés a mesék világából a gyermekregények felé, melyben 11 rövid történet található rajzokkal illusztrálva. A viszonylag nagy betűk gördülékeny olvasást biztosítanak. Minden megvan ezekben a történetekben, amit a gyerekek szeretnek: sok humor, izgalom, szerethető szereplők, rövid fejezetek. Olvasás megszerettetéséhez szerintem nagyszerű választás.

Értékelés:
★★★★★ 
(5/5 csillag)

Idézetek:
"- Lássuk Pippi, mennyi 7 meg 5 együtt?
Pippi csodálkozva és kedvetlenül nézett a tanító nénire.
- Na hallod, ha nem tudod magad, azt hiába várod, hogy éntőlem tudod meg!"

"– Egészen egyedül laksz itt?
– Hát nem egészen – felelte Pippi. – Itt lakik Nilsson úr meg a ló is.
– Jó, jó, de úgy értem, anyukád vagy apukád nem lakik itt?
– Egyáltalán nem – vigyorgott Pippi.
– Akkor ki mondja meg neked, mikor kell lefeküdni este, meg ilyesmit?
– Én mondom meg magamnak – felelte Pippi. – Először egészen szelíden mondom, és ha nem fogadok szót, akkor már erélyesebben mondom, és ha még az sem segít, akkor jön a haddelhadd, értitek?"

"A lány távolodott, de Pippi megint utána kiáltott:
– És nem volt olyan szörnyű nagy füle, hogy a válláig lógott?
– Nem! – kiáltott a kislány, és elképedve visszafordult. – Tényleg láttál valakit, aki ekkora fülekkel ment erre?
– Sose láttam senkit, aki a füleivel megy – felelte Pippi – Akit csak ismerek, az mind a cipőjével megy.
– Ne butáskodj már! Úgy értettem, hogy láttál erre valakit, akinek ekkora füle volt?

– Dehogyis! – nevetett Pippi – Ekkora füle senkinek sincs. Jól is nézne ki."

Könyv adatok:

Szerző: Astrid Lindgren

Kiadó: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó

Oldalak száma: 120

Borító: keménytáblás, cérnafűzött

Kiadás éve: 2019

Fülszöveg:
Harisnyás Pippi  vagány, szeplős és vörös hajú kislány, aki a Villekulla-villában lakik. Van egy koffernyi pénze, így a szülei nélkül is elboldogul, a kertben tart egy lovat, a villában pedig egy Nilsson úr nevű majmot. Kerüli az iskolát, és ha csak teheti, barátaival, a szomszéd házban lakó Tomival és Annikával játszik, vagy kószál a városban. Pippivel sosem unalmas az élet: megment a tűzvésztől egy testvérpárt, édességet vesz a város összes gyerekének, vagy éppen porig rombol egy cirkuszi előadást, sőt még az erőművészt is elnáspángolja.

"... nem példakép, nem kínál erkölcsi magaslatot, és meghatni sem akar, csupán azokra az alapvető igényekre válaszol, amelyekre a gyerekeknek szükségük van, hogy magukévá tegyék a világot" - írta a kötetről egy svéd esztéta.
Harisnyás Pippi talán sosem születik meg, ha Astrid Lindgren kislánya, Karin nem betegszik meg tüdőgyulladásban. Ő kérte meg anyukáját, hogy meséljen neki az ágya mellett, ekkor találta ki Lindgren az első Pippi-történeteket, amelyek - több átdolgozás után, újabb történetekkel együtt - végül évekkel később, 1945-ben jelentek meg könyv formában. Harisnyás Pippi szinte rögtön elhozta szerzőjének a népszerűséget, és mára fogalommá vált a gyerekirodalomban. A Pippi-köteteket több mint nyolcvan nyelvre fordították le, sikerük hetven évvel az első könyv megjelenése után is töretlen.

 

Szabó Magda - Pilátus

A könyvet hirtelen ötlettől vezérelve vettem a kezembe, ugyanis eszembe jutott, hogy - szégyen vagy sem - eddig még semmit nem olvastam Szabó Magdától. Mivel tudtam, hogy ebből a regényéből tavaly készült film, gondoltam érdemes elolvasni, nem fogok csalódni benne, de túl sokat azért nem vártam tőle.

Amit a regény adott nekem, arra nem nagyon lehetett felkészülni. Elmondhatom, hogy még soha semmilyen könyv nem érintett meg ilyen mélyen, nem zaklatott fel és nem zavart össze ennyire. Szükségem volt utána néhány napra, hogy lelkem polcaim újra rendet tudjak tenni.

Történet:
Maga a történet nagyon egyszerű és mindennapos: miután Szőcs Iza édesapja meghal, a fiatal orvosnő magához veszi, budapesti panellakásába költözteti vidéki édesanyját, hogy gondoskodjon róla, ám ebből semmi jó nem származik, s végül tragédiába torkollik. Szomorú anya-lánya kapcsolat generációs konfliktussal terhelve.

Szereplők:
FIGYELEM! CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!
Őszintén szólva számomra mindkét főszereplő elég idegesítő volt, főleg az öregasszony találtam olykor ellenszenvesnek, máskor meg mélységesen együttéreztem vele. Bár az írónő azt sugallta, hogy minden Iza hibája, az önzősége vezetett a tragédiához, ezzel nem tudok teljesen egyetérteni.

Mindig kettőn áll a vásár - tartja a mondás. Egyrészt ott van Iza, aki saját elképzelései szerint mindent megtesz azért, hogy édesanyját megkímélje a fájdalomtól és egy kényelmes, nyugodt, boldog életet biztosítson neki. Elhalmozza szép, új holmikkal és kíméli a munkától, hiszen már több, mint 75 éves, vigyáznia kell az egészségére. Bár Iza rendkívül intelligens, talpraesett és sikeres nő, aki még számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik, édesanyjával sehogy sem tudja megtalálni a hangot - és tulajdonképpen senkivel sem. Számára a legfontosabb a munkája, minden más ezt követően jöhet.

Másrészt ott van az öregasszony, Etelka, aki egész életét egy vidéki kertes házban élte le, hosszú ideig küzdve a szegénységgel. Férje elvesztése hatalmas veszteség volt számára, és még csak meg sem gyászolhatta szegényt saját hite szerint, ideje sem volt rá. Iza lánya mindent eldöntött helyette, neki ebbe nem volt beleszólása, csak élveznie kellett volna az ellátást. Ő viszont sehogy sem tudott megbarátkozni a modern technikával, a nagyvárosi léttel, egyre csak régi tárgyait, megszokott tevékenységeit sírta vissza. Persze megértem, hogy mennyire rossz volt neki, hogy semmit sem dolgozhatott, Izának nem lett volna szabad megtiltania neki, hogy a segítségére legyen.

Fojtogató volt az a hallgatás és mártírkodás, ami végighalad a regényen, és ami szerintem az összes szenvedés oka volt a történetben. Iza szeretne jó kislány lenni, elismerést szerezni, ezért minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy anyja jól érezze magát nála - de soha nem kérdezi meg az édesanyját, hogy ő maga mit szeretne. Nagyon hálás a szüleinek azért, hogy nehéz körülményeik ellenére felnevelték, orvos válhatott belőle, és szeretné anyját kárpótolni a sok nélkülözésért is. Aztán ott van az anya, akinek soha semmi nem tetszik, semminek nem tud igazán örülni, de mivel úgy gondolja, hogy hálásnak kell lennie, és szereti a lányát, büszke rá, próbál úgy tenni, mintha minden jó volna. Valójában viszont úgy érzi, hogy ő itt csak egy vendég, ez nem az ő otthona, ő csak egy teher a lányának, aki már semmire se jó. És ami a legszomorúbb, hogy erről nem mer egy szót se szólni, semmilyen kívánságát nem tudja közölni, egyre csak szenved. Hazugság, hallgatás, távolságtartás - ez jellemzi leginkább kettejük kapcsolatát, ami belülről emészti fel őket.

Mennyire őrjítő is tud lenni, hogy az olvasó számára (kívülről szemlélve) szinte nyilvánvaló, hogy mi a megoldás, mégsem történik meg, mint ahogy sokszor az életben sem azt tesszük, ami adott helyzetben a megfelelő lenne. Egy-egy őszinte beszélgetés, az egymásra való odafigyelés, az egymásról való gondoskodás, hogy a másikat úgy szeressük, ahogy neki jó, és nem úgy, ahogy nekünk kényelmes - talán csak ennyi kellett volna, és minden másképp alakul. De Iza még önmagával sem volt tisztában, önmaga elől is menekült, ami megakadályozta őt abban, hogy másokhoz kapcsolódni tudjon. Ezért őt éppúgy sajnáltam, mint az öregasszonyt.

A regényben azért vannak nagyon pozitív, példaértékű szereplők is, ilyennek láttam például Szőcs Vincét és Antalt, akiket nagyon megkedveltem.

Ajánlás:
Összességében nagyon jó karakterregénynek tartom a Pilátust és szeretettel ajánlom mindenkinek, akit szereti a családtörténeteket, akit érdekel az anya-lánya kapcsolat, generációs konfliktusok és az öregedés témaköre.

Értékelés:
🟊🟊🟊🟊★
(5/5 csillag)

Idézetek: 
„Uramisten – gondolta Lídia –, milyen fáradt lehet abban az állandó önfegyelemben és igényben, hogy megválthassa a család és a föld sorsát, abban az irtózatos keménységben, melyet nem mer fellazítani holt hajadonok siratásával és emlékekkel! Azt hiszi a szerencsétlen, hogy az öregek múltja ellenség, nem vette észre, hogy magyarázat és mérték, a jelen megfejtése.”

"Szerettelek – gondolta Antal –, úgy szerettelek ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál; éjjel néha szerettelek volna felrázni álmodból, rád kiáltani, mondd meg a szót, amelytől megkapod önmagadat, amely megvált, és mondd meg az irányt is, amerre el kell indulnom, hogy megtalálhassalak. Mikor rájöttem, hogy egyszerűen csak önző vagy, s kinek-kinek annyit adsz magadból, amennyi nem zavar meg a munkádban, sírva fakadtam."

"Az öregasszony, aki minden géptől félt, különös módon barátkozott meg a hűtőszekrénnyel. Rájött, hogy a motornak állati hangja van, morog. Eleinte riasztotta, de aztán úgy képzelte, beszélget vele, s csak ült mellette, úgy érezte, nincs egyedül."

"Úgy tanulta Emma néni házában, hogy nem szabad semmit se kimondani, néven nevezni, ami fenyeget, mert a hátunk mögött angyalok figyelnek, két fehér meg egy fekete, s a fekete nem jóindulatú. Ha meghallja, mitől retteg valaki, ha megsejti, mire irányul a félelem, ráhozza a családra a bajt, amit óvatlanul szóba formáltak. – Sose láttam ilyen rosszindulatú mitológiát, mint a keresztyén!"

"Vince imádott élni, koldusként, állástalanként, nyomorult betegként is a világ legnagyobb ajándékának tekintette a puszta létet, hogy a földön lehet, hogy reggel felébredhet, este lefekhetik, és hol szél fúj, hol nap süt, hol csendesen vagy erőszakosan csorog az eső."

Könyv adatok:
Kiadó: Jaffa Kiadó
Oldalak száma: 311
Borító: keménytábla, védőborító
Kiadás éve: 2016

Fülszöveg:
Szőcs Iza okos, szorgalmas, modern nő, hivatásának élő, lelkiismeretes, kiváló orvos és példás, odaadó gyermek legalábbis a világ szemében. Havonta látogatja és ajándékokkal halmozza el szüleit, odafigyel az egészségükre, nem csoda hát, ha mindenki irigyli az idős Szőcs házaspárt. Lám, Iza apja halála után sem hagyja magára megözvegyült édesanyját, felköltözteti Budapestre, ahol kényelmes lakás és kényelmes élet várja Szőcsnét.
Iza mindent megad anyjának, csak azt nem, amire a legnagyobb szüksége volna: megtagadja tőle önmagát.
Nem érti, hogy anyagi javakkal nem lehet kiváltani a törődést, és olykor egy letört farkú porcelánkutya is felbecsülhetetlen érték. Nem érti, azzal, hogy nem tart igényt a társaságára, gondoskodására, lassan az őrületbe kergeti anyját. Szőcsné kétségbeesetten töpreng, hogyan segíthetne Izának, hogyan könnyíthetné meg lánya dolgát, hiszen érzi, csak terhére van.

Amikor férje sírkövének felállításakor hazatér a városba, ahol szinte az egész életét leélte, és a ködös, őszi estén sétára indul fiatalkori találkáik színhelyére, hogy közelebb érezze magát az elhunythoz, az a feltétel nélküli szeretet, amely az önző-rideg Izából olyannyira hiányzik, neki megadja a választ a kínzó kérdésre. Már tudja, mit kell tennie.