Szabó Magda - Abigél

FÜLSZÖVEG

Az Abigél Szabó Magda ifjúsági műveinek sorában viszonylag későn, 1970-ben keletkezett, ám talán a legsikeresebb. Ennek okát egyrészt a hitelességben kereshetjük, amelyet a nagyszerű történetmesélés, feszültségteremtés és jellemábrázolás mellett személyes önéletrajzi elemek (Debrecen, az intézet) erősítenek. A regényből 1978-ban több részes filmváltozat készült, amelynek forgatókönyvét ugyancsak Szabó Magda írta. A könyv és a film együttesen Szabó Magda egyik legnépszerűbb művévé tette az Abigélt.

ADATOK:

Kiadó: Móra

Oldalak száma: 349

Borító: füles, kartonált

Súly: 584 gr

ISBN: 9789634158493

Nyelv: magyar

Eredeti megjelenés éve: 1970

Kiadás éve: 2020

VÉLEMÉNY: Az Abigél Szabó Magda egyik legnépszerűbb ifjúsági regénye, amely megjelenése óta számos kiadást megért, és több nyelvre lefordították. A könyvből népszerű tévésorozat és zenés színdarab is készült. 

A kötet legújabb kiadása egyszerűnek, esztétikus külsővel bír. A puha kötéssel tulajdonképpen semmi problémám, csak azzal a bizonyos ezüstös sávval, amiben az Abigél felirat kirajzolódik... Ugyanis mire a kötet végére értem, a fényes réteg egy nagy foltban lekopott, és így a könyv nagyon csúnya, én meg eléggé dühös és csalódott lettem. Összességében az előző, kemény fedeles kiadások nekem jobban tetszettek, különös eme "balesetet" követően.

A kötetet tizenévesen olvastam először. Azt hiszem, a nagymamám nyomta a kezembe, mert ő nagyon szerette. De már semmire sem emlékeztem belőle, csak arra, hogy nem igazán tetszett. Akkoriban nem tudtam még felfogni a lényegét. Szabó Magda Abigél című ifjúsági regénye ezúttal az Olvassunk (újra) Abigélt! kihívás kapcsán került a kezembe.

A történet 1943-44-ben játszódik kezdetben Budapesten, majd Árkodon a Matula püspökről elnevezett lányinternátusban. A regény főszereplője Vitay Georgina, egy 15 éves, elkényeztetett és lázadó kamaszlány. Az intézetet édesapja, Vitay tábornok választja ki számára. Apja döntését Vitay nem igazán tudta sem megérteni, sem elfogadni. Új környezetét a kezdetektől ellenszenvvel szemléli, s nem nagyon igyekszik, hogy beilleszkedjen, mert feltett szándéka, hogy megszökik. Társai szeretettel fogadják őt, s titkaikba is beavatják. Elmesélik neki többek között Abigél legendáját, de Zsini csak nevet rajtuk. Miután csúnyán elárulja az osztályt, hosszas, csúnya büntetést kell elszenvednie: teljesen kiközösítik - mindezt persze úgy, hogy a felnőttek ebből semmit észre ne vegyenek. Ezek után nem csoda hát, ha még inkább lesi az alkalmat, mikor szökhet meg, ám terve kudarcba fullad.

A történet során több "pálfordulásnak" is tanúi lehetünk. Az egyiknek akkor, mikor Vitay végre kibékül az osztállyal. Ezután kicsit elviselhetőbb lesz az intézeti élet. Különösen Karácsony tájékán, valamint a zsidó törvény miatti veszélyhelyzet kapcsán tartanak egyre jobban össze a lányok. A regényt kísérő fojtogató hangulat azonban nem hagy alább...

Az intézet élete valahogy természetellenes: túlszabályozott, kemény, egyhangú, tele hazugsággal, képmutatással, elnyomással... A tanulók minden perce be van osztva, személyes véleménynek, érzelemkifejezésnek, egyéniségnek helye nincs. Nem csoda, ha a lányok fura szokásokba menekülnek, fura játékokat űznek, hogy meg ne őrüljenek. Az egyik ilyen, hogy az ötödik évfolyamtól felfelé az osztály tagjai férjhez mennek a terem berendezési tárgyaihoz.

A másik pedig maga Abigél legendája. Örültem, hogy végre megtudom, ki Abigél, de nem gondoltam volna, hogy egy szobor, akinek mindig segít, ha baj van, csak egy üzenetet kell hagyni a korsójában. Természetesen Abigél mögött egy személy van, s a történet végén az is kiderül, hogy kicsoda. Miután Vitayt másodszor is megakadályozzák a szökésben, Abigél lesz, aki pártfogásába veszi, tőle tudja meg a lány, miért kell e intézet falai között maradnia. Itt megy végbe Vitay "pálfordulása", akiben ez az információ hatalmas fejlődést indukál, ettől fogva sokkal érettebben, felnőttesebben kezd gondolkodni, érezni és viselkedni.

A regényben Vitay mellett az iskola életét meghatározó szereplőket is jobban megismerhetjük, az iskola oktatóinak, nevelőinek a sorsát, így például a Kalmár-Zsuzsánna-Kőnig szerelmi háromszög alakulását is figyelemmel kísérhetjük.

A szereplők közül alig akadt igazán szimpatikus. Nem szerettem Ginát főleg az elején, állandóan hisztizett, semmi nem volt jó neki, képtelen volt elfogadni a változásokat, vagy bárkit is tisztelni a Matulában. Túlságosan öntörvényűnek és hazugnak láttam. Persze azt is megértem, hogy nagyon nehéz lehetett neki ebben a teljesen új, "kifordított" világban, amit börtönként élt meg, s nem tudott másképp tiltakozni a hidegsége, merevsége és álságossága ellen. Idővel megértettem az ő szempontjait is, és a végére egészen megkedveltem. Nem tudtam felfogni az elején azt sem, hogyan lehet egy osztálynyi lány ennyire kegyetlen,  hazug és képmutató. Valójában persze Vitay sem volt jobb náluk. Néha a gyerekek és a serdülők nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással. Fellélegeztem, mikor végre Vitay bocsánatot kért, s a lányok elfogadták. Tormát, Kis Marit és Bánkit lassan megkedveltem, jó volt látni, hogyan segítik egymást.

A felnőttek közül Kőniget szerettem a legjobban, talán ő volt az egyetlen igazán pozitív figura (a megértő és segítő Abigél mellett): látszólag gyenge, könnyen megalázható, gyáva, valójában viszont nagyon is empatikus, laza, és céltudatos, sőt bátor. Bár Zsuzsanna is szerette és próbálta segíteni Ginát a maga módján, néha azért elvetette a súlykot. Horn Micit sem kedveltem az elején , úgy éreztem, nagyon megjátssza magát, aztán a végére őt is kicsit más színben kezdtem látni.

Nehéz értékelni ezt a könyvet. A hangulata sokszor annyira nyomasztó és fojtogató volt. S mégis mennyi bölcsesség rejtőzik ebben a kötetben is. Szabó Magda e könyvvel megtanítja nekünk, hogy semmi sem fekete vagy fehér, és nem minden az, aminek látszik... Megtanulhatjuk belőle azt is, hogy bármilyen nehezek is a körülmények, bármennyire reménytelennek és sötétnek tűnik minden, mindig van remény. Mindig vigyáznak ránk. Mert az Abigélek itt járnak közöttünk. És talán mi is szeretnénk valaki Abigélje lenni, hogy egy kicsit könnyebb legyen…

ÉRTÉKELÉS:

★★★★☆

IDÉZETEK:

(…) s mikor végre elaludtak, ő ébren feküdt még sokáig, és azon tűnődött, milyen furcsán és váratlanul következnek be az ember életében a legjelentősebb események. Nem úgy, nem is akkor, ahogy és amikor várja az ember, másképpen, más előzmény után, valahogy logikátlanul.

(277. oldal, Éjféli randevú)

Abigél, az osztály nem bocsát meg, s a szeretet, ha ugyan a nevelőim szeretnek egyáltalán, távoli, személytelen, matulás, csak biztonságot ad, de nem meleget; világgá szaladtam innen már egyszer, úgy vágyódtam valami emberi kapcsolat után. Nem tudtam, hogy nem vagyok egyedül, hogy valaki törődik velem, hogy megment, hogy vigyáz rám, ha nem sejtem, ha nem is kérem, ha kételkedem benne, akkor is.

(145. oldal, Légiriadó)