2020. július 31., péntek

C. S. Lewis - Az öröm vonzásában

FÜLSZÖVEG: A materialista világegyetem azzal a hatalmas előnnyel kecsegtette gyávaságomat, hogy korlátolt felelősséget kínált föl. Semmi igazán végtelen szerencsétlenség nem érhet benne. A halállal véget ér minden. S ha bármelyik véges nyomorúság elviselhetetlenül ránehezedik az emberre, akkor mindig lehetséges az öngyilkosság. A keresztény világegyetemben azt éreztem a legszörnyűbbnek, hogy egyetlen ajtajára sincsen felírva: Kijárat. Ha ez igaz volna, akkor többé semmiképp sem lehetséges kiegyezni a valósággal. Akkor még az ember lelke legmélyén sem marad egyetlen terület sem (sőt, éppen ott a legkevésbé), amelyet körülvehetne drótkerítéssel, és kiakaszthatná a táblát: Belépni tilos! Én pedig ezt kívántam: legyen olyan terület, bármilyen kicsiny is, amelyről elmondhatom az összes többi lénynek: Ez csakis egyedül énreám tartozik.


ADATOK:
Kiadó: Harmat Kiadó
Oldalak száma: 320
Borító: kartonált füles
ISBN: 9789632881874
Nyelv: magyar
Eredeti megjelenés: 1955
Kiadás éve: 2013


VÉLEMÉNY: A Csűrcsavar levelei és az Esszék a kereszténységről olvasása után szerettem volna még alaposabban megismerni Lewis vallásfilozófiai munkásságát. Ezúttal Az öröm vonzásában című kötetére esett a választásom, ami fiatalkorának történetét meséli el (elvileg) az öröm keresésének szempontjából. A könyv elsősorban önéletrajz, melyben elmeséli, hogyan vált ateistából hívővé, ugyanakkor filozófiai mű és korrajz is.

A kötet elején elmeséli, hogyan fedezte fel az örömöt, és kifejti, hogy milyen értelemben használja ezt a kifejezést, mi számára az öröm. Sokat megtudhatunk a gyerekkoráról, a családtagjaihoz fűződő kapcsolatáról: mit jelentett számára édesanyja korai elvesztése, hogyan élte meg az édesapjával való kapcsolatának nehézségeit és a bátyjával kötött szövetséget.

A gondtalan gyermekévek lefestését az iskolás évek kínjainak és borzalmainak elbeszélése váltja fel. Részletesen leírja, hogy mely iskolákban milyen tanítói voltak, hogyan hatottak a gondolkodására, közelebb vitték vagy éppen eltolták őt Istentől és a vallástól. Beszámol a bentlakásos iskolákban szerzett gyötrelmes tapasztalatairól és a magántanulóként töltött évek paradicsomi világáról.

A fiúiskola belső hierarchiájának és erkölcsi viszonyainak kendőzetlen leírása talán a legmeredekebb fejezete a könyvnek, ami legalább annyira érdekes volt, mint amennyire megbotránkoztató. Ez a fejezet magyarázattal szolgálhat Lewis (homo)szexualitással kapcsolatos nézeteire is.

Szívmelengető volt azokat a részeket olvasni, melyben elmeséli, hogyan talált rá első igazi barátaira, akik végre hasonló érdeklődési körrel és ízléssel rendelkeztek, mint ő. Kitörő lelkesedéssel ír azokról az írókról és alkotásaikról, melyekért rajongott, melyek világlátását formálták, különösen az északi mitológiáról.

Az utolsó fejezetekben ismét részletesebben kifejti felfedezéseit az örömről. Ezekben a fejezetekben meséli el azt a lelki válságot, és szellemi harcot is, melyekkel a megtérése járt.

Azt szeretem Lewisban, hogy soha senkit nem akar meggyőzni semmiről, és ő maga sem fogad semmit anélkül, hogy meg ne vizsgálná alaposan, több szemszögből is az állítás helyességét. Semmilyen eszmét nem akar megvédeni, hanem tényleg az igazságot keresi. Érvelése logikus, követhető, szemléletes, olykor humoros példákkal fűszerezve. Azt azért nem mondom, hogy mindenben egyet is értek vele, de minden írása rendkívül érdekes, tanulságos és gondolkodásra sarkalló. Sokrétű műveltsége, őszintesége átszűrődik írásain is, és hitelessé teszik azt.

A kötetet ajánlom mindenkinek, akit érdekel Lewis filozófiai munkássága. Ajánlom továbbá mindazoknak is, akik kíváncsiak arra, hogyan jut el egy materialista, ateista, ám gondolkodó ember Isten létezésének megvallásáig és a kereszténységig.


ÉRTÉKELÉS:
★★★★☆  (4.5/5 csillag)


IDÉZETEK:
"Manapság azzal tehetjük a legnagyobb szolgálatot a nevelésnek, ha kevesebb tantárgyat tanítunk. Senkinek sincs ideje arra, hogy több dologgal alaposan foglalkozzék húszéves kora előtt. És ha tucatnyi tárgyból középszerű teljesítményre kényszerítjük a diákjainkat, akkor talán egy életre leromboljuk igényességüket."

"A tapasztalatban az a szép, hogy őszinte. Akárhányszor fordul is rossz irányba az ember, ha nyitva tartja a szemét, nem juthat túl messzire, máris megjelennek a figyelmeztető jelek. Az ember becsaphatja magát, de tapasztalata nem próbálja meg becsapni. A világegyetem megvallja az igazat, ha komolyan faggatják."

"Amikor egy gyerek áttér a gyermekmesékről az iskolás sztorikra, silányabb anyaghoz jut, nem pedig értékesebbhez."

"El sem tudtam képzelni, mennyi szamárságot írnak le és nyomtatnak ki a világon."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése