Michael Ward elmélete viszont meggyőzött! Szerinte a sorozat 7 kötete azt a 7 bolygót jelképezi, amelyet a középkori csillagászok (Kopernikusz előtt) ismertek: Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz. Az ötletet C. S Lewis The Planets (A bolygók) című verse adta Wardnak. (Eddig nem is tudtam, hogy Lewis verseket is írt.) Ward szerint minden kötet egy-egy bolygóra (szférára) épül, annak egyedi jellemzőit, hatásait kívánja bemutatni, érzékeltetni.
Először kicsit meglepett, hogy Lewis keresztényként asztrológiával foglalkozott, de aztán világossá vált, hogy Kopernikusz előtt az asztrológia ("csillagok törvénye") és az asztronómia ("csillagok tudománya") egy tudomány volt. Kifejezetten érdekesnek találtam a középkori csillagászatról szóló részt, amiben a szerző bemutatja, hogyan gondolkodtak, hogyan viszonyultak az emberek a bolygókhoz Kopernikusz előtt és után. A kopernikuszi fordulat előtt az emberek hittek abban, hogy a bolygók különféle hatással vannak az emberekre. Úgy tartották, hogy a bolygók ugyan befolyásolnak, de nem irányítanak bennünket. Lewis tehát a Kopernikusz előtti keresztény értelemben beszél róla!
Úgy vélem - írja Lewis -, hogy a bolygók jelleme (ahogyan azt a középkori asztrológia elképzelte) lelki szimbólumként állandó értékkel bír.
Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a Narnia krónikái egy többrétegű sorozat. Egyrészt kapunk egy izgalmas, mesés történetekből álló sorozatot, ami inkább a gyerekek kedvence. Ugyanakkor felnőttként is sokat meríthetünk a sorozatból, gondoljunk csak a történeteket újra meg újra átszövő bibliai utalásokra. A harmadik szint pedig ismét inkább a felnőttek számára lehet izgalmas, még pedig a hét bolygó lelki üzenete, amik ugyancsak átszövik a köteteket mind hangulati mind nyelvi értelemben.
Mindezeket tudva már sokkal értékesebbnek tartom a sorozatot. Ha újra olvasnám, azt hiszem már teljesen más szemmel tekintenék a kötetekre. C. S. Lewist eddig is nagyon szerettem, egyszerűen lenyűgözött a stílusa, és most már a zsenialitása is.
ÉRTÉKELÉS: ⭐⭐⭐⭐⭐
IDÉZETEK:
"Robin nem értette, hogy a mindent láthatóvá tévő fény igazából láthatatlan. Azt hitte, hogy a fénylő ködbe vetve magát bejuthat a fénybe, miközben a világosság már eleve benne volt, hiszen az tette lehetővé számára, hogy meglássa ködöt."
〜〜〜
"A "rápillantás" és a "végigpillantás" közti különbséget világítja meg Lewis akkor is, amikor Lucy Coriakin varázskönyvét lapozgatja. Furcsamód Lucy "ujjai bizseregtek (tingled), amikor hozzáért, mintha tele lenne elektromossággal". Ez is egy olyan alkalom, amikor Lewis a tingle kifejezést többértelműen használja. A tingle óangol nyelven csillagot jelent, Lucy ujjai pedig azért "bizseregnek" (tingle), mert Coriakin, a varázskönyv szerzője maga is egy csillag. A könyvet tehát mennyei erő lengi körül. Lucy olyan varázslatot keres, amely láthatóvá teszi a láthatatlan dolgokat, és el is mondja a megtalált bűbájt, mert arra számít, hogy ennek köszönhetően egyedül az egylábúakról hull majd le a láthatatlanság leple. (...) Miután azonban kiejti a varázsigét, Lucy meglepetten látja, hogy Aslan ott áll mellette. Az oroszlán "ragyogó sörényébe" temeti az arcát és elmondja, milyen jó, hogy Aslan eljött hozzá. Ő azonban így felel: "Mindvégig itt voltam, de most tettél láthatóvá." Aslan itt lényegében ugyanazt mondja, amit Jézus állít János evangéliumában: "Én vagyok a világ világossága." (János 8,12)"
〜〜〜
"Az ezüsttrón a következő kérdést szegezi nekünk: Isten fényét akarjuk tükrözni az életünkkel, vagy - saját kezünk munkájaként - mi akarunk lenni a nap? Tükör? Vagy holdfény?"
〜〜〜
"Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot!" - szól a második parancsolat. Ez nem csupán fából vagy kőből készült fizikai bálvány lehet, hanem szellemi is, egy gondolati kép. A saját gondolatainkat is bálvánnyá tehetjük, hogy aztán Istenről alkotott elképzeléseinket imádjuk, mintha azok lennének Isten. Azonban - ahogy Lewis írja egy helyen - "az Istenről alkotott elképzelésem nem isteni fogalom".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése