Amit a regény adott nekem, arra nem nagyon lehetett felkészülni.
Elmondhatom, hogy még soha semmilyen könyv nem érintett meg ilyen mélyen, nem
zaklatott fel és nem zavart össze ennyire. Szükségem volt utána néhány napra, hogy lelkem
polcaim újra rendet tudjak tenni.
Maga a történet nagyon egyszerű és mindennapos: miután Szőcs Iza édesapja meghal, a fiatal orvosnő magához veszi, budapesti panellakásába költözteti vidéki édesanyját, hogy gondoskodjon róla, ám ebből semmi jó nem származik, s végül tragédiába torkollik. Szomorú anya-lánya kapcsolat generációs konfliktussal terhelve.
Szereplők:
FIGYELEM! CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!
Őszintén szólva számomra mindkét főszereplő elég idegesítő volt, főleg az öregasszony találtam olykor ellenszenvesnek, máskor meg mélységesen együttéreztem vele. Bár az írónő azt sugallta, hogy minden Iza hibája, az önzősége vezetett a tragédiához, ezzel nem tudok teljesen egyetérteni.
Mindig kettőn áll a vásár - tartja a mondás. Egyrészt ott van Iza, aki saját
elképzelései szerint mindent megtesz azért, hogy édesanyját megkímélje a
fájdalomtól és egy kényelmes, nyugodt, boldog életet biztosítson neki.
Elhalmozza szép, új holmikkal és kíméli a munkától, hiszen már több, mint 75
éves, vigyáznia kell az egészségére. Bár Iza rendkívül intelligens, talpraesett
és sikeres nő, aki még számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik, édesanyjával
sehogy sem tudja megtalálni a hangot - és tulajdonképpen senkivel sem. Számára
a legfontosabb a munkája, minden más ezt követően jöhet.
Másrészt ott van az öregasszony, Etelka, aki egész életét egy vidéki kertes
házban élte le, hosszú ideig küzdve a szegénységgel. Férje elvesztése hatalmas
veszteség volt számára, és még csak meg sem gyászolhatta szegényt saját hite
szerint, ideje sem volt rá. Iza lánya mindent eldöntött helyette, neki ebbe nem
volt beleszólása, csak élveznie kellett volna az ellátást. Ő viszont sehogy sem
tudott megbarátkozni a modern technikával, a nagyvárosi léttel, egyre csak régi
tárgyait, megszokott tevékenységeit sírta vissza. Persze megértem, hogy
mennyire rossz volt neki, hogy semmit sem dolgozhatott, Izának nem lett volna
szabad megtiltania neki, hogy a segítségére legyen.Fojtogató volt az a hallgatás és mártírkodás, ami végighalad a regényen, és
ami szerintem az összes szenvedés oka volt a történetben. Iza szeretne jó
kislány lenni, elismerést szerezni, ezért minden tőle telhetőt megtesz annak
érdekében, hogy anyja jól érezze magát nála - de soha nem kérdezi meg az
édesanyját, hogy ő maga mit szeretne. Nagyon hálás a szüleinek azért, hogy
nehéz körülményeik ellenére felnevelték, orvos válhatott belőle, és szeretné
anyját kárpótolni a sok nélkülözésért is. Aztán ott van az anya, akinek soha
semmi nem tetszik, semminek nem tud igazán örülni, de mivel úgy gondolja, hogy
hálásnak kell lennie, és szereti a lányát, büszke rá, próbál úgy tenni, mintha
minden jó volna. Valójában viszont úgy érzi, hogy ő itt csak egy vendég, ez nem
az ő otthona, ő csak egy teher a lányának, aki már semmire se jó. És ami a
legszomorúbb, hogy erről nem mer egy szót se szólni, semmilyen kívánságát nem
tudja közölni, egyre csak szenved. Hazugság, hallgatás, távolságtartás - ez jellemzi
leginkább kettejük kapcsolatát, ami belülről emészti fel őket.
Mennyire őrjítő is tud lenni, hogy az olvasó számára (kívülről szemlélve)
szinte nyilvánvaló, hogy mi a megoldás, mégsem történik meg, mint ahogy sokszor
az életben sem azt tesszük, ami adott helyzetben a megfelelő lenne. Egy-egy
őszinte beszélgetés, az egymásra való odafigyelés, az egymásról való
gondoskodás, hogy a másikat úgy szeressük, ahogy neki jó, és nem úgy, ahogy
nekünk kényelmes - talán csak ennyi kellett volna, és minden másképp alakul. De
Iza még önmagával sem volt tisztában, önmaga elől is menekült, ami
megakadályozta őt abban, hogy másokhoz kapcsolódni tudjon. Ezért őt éppúgy
sajnáltam, mint az öregasszonyt.
A regényben azért vannak nagyon pozitív, példaértékű szereplők is, ilyennek
láttam például Szőcs Vincét és Antalt, akiket nagyon megkedveltem.
Ajánlás:
Összességében nagyon jó karakterregénynek tartom a Pilátust és szeretettel ajánlom mindenkinek, akit szereti a családtörténeteket, akit érdekel az anya-lánya kapcsolat, generációs konfliktusok és az öregedés témaköre.
Értékelés:
🟊🟊🟊🟊★
(5/5 csillag)
Idézetek:
„Uramisten – gondolta Lídia –, milyen fáradt lehet abban az állandó önfegyelemben és igényben, hogy megválthassa a család és a föld sorsát, abban az irtózatos keménységben, melyet nem mer fellazítani holt hajadonok siratásával és emlékekkel! Azt hiszi a szerencsétlen, hogy az öregek múltja ellenség, nem vette észre, hogy magyarázat és mérték, a jelen megfejtése.”
"Szerettelek – gondolta Antal –, úgy szerettelek ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál; éjjel néha szerettelek volna felrázni álmodból, rád kiáltani, mondd meg a szót, amelytől megkapod önmagadat, amely megvált, és mondd meg az irányt is, amerre el kell indulnom, hogy megtalálhassalak. Mikor rájöttem, hogy egyszerűen csak önző vagy, s kinek-kinek annyit adsz magadból, amennyi nem zavar meg a munkádban, sírva fakadtam."
"Az öregasszony, aki minden géptől félt, különös módon barátkozott meg a hűtőszekrénnyel. Rájött, hogy a motornak állati hangja van, morog. Eleinte riasztotta, de aztán úgy képzelte, beszélget vele, s csak ült mellette, úgy érezte, nincs egyedül."
"Úgy tanulta Emma néni házában, hogy nem szabad semmit se kimondani, néven nevezni, ami fenyeget, mert a hátunk mögött angyalok figyelnek, két fehér meg egy fekete, s a fekete nem jóindulatú. Ha meghallja, mitől retteg valaki, ha megsejti, mire irányul a félelem, ráhozza a családra a bajt, amit óvatlanul szóba formáltak. – Sose láttam ilyen rosszindulatú mitológiát, mint a keresztyén!"
"Vince imádott élni, koldusként, állástalanként, nyomorult betegként is a világ legnagyobb ajándékának tekintette a puszta létet, hogy a földön lehet, hogy reggel felébredhet, este lefekhetik, és hol szél fúj, hol nap süt, hol csendesen vagy erőszakosan csorog az eső."
Kiadó: Jaffa Kiadó
Oldalak száma: 311
Borító: keménytábla, védőborító
Kiadás éve: 2016
Fülszöveg:
Szőcs Iza okos, szorgalmas, modern nő, hivatásának élő, lelkiismeretes, kiváló orvos és példás, odaadó gyermek legalábbis a világ szemében. Havonta látogatja és ajándékokkal halmozza el szüleit, odafigyel az egészségükre, nem csoda hát, ha mindenki irigyli az idős Szőcs házaspárt. Lám, Iza apja halála után sem hagyja magára megözvegyült édesanyját, felköltözteti Budapestre, ahol kényelmes lakás és kényelmes élet várja Szőcsnét.
Iza mindent megad anyjának, csak azt nem, amire a legnagyobb szüksége volna: megtagadja tőle önmagát.
Nem érti, hogy anyagi javakkal nem lehet kiváltani a törődést, és olykor egy letört farkú porcelánkutya is felbecsülhetetlen érték. Nem érti, azzal, hogy nem tart igényt a társaságára, gondoskodására, lassan az őrületbe kergeti anyját. Szőcsné kétségbeesetten töpreng, hogyan segíthetne Izának, hogyan könnyíthetné meg lánya dolgát, hiszen érzi, csak terhére van.
Amikor férje sírkövének felállításakor hazatér a városba, ahol szinte az
egész életét leélte, és a ködös, őszi estén sétára indul fiatalkori találkáik
színhelyére, hogy közelebb érezze magát az elhunythoz, az a feltétel nélküli
szeretet, amely az önző-rideg Izából olyannyira hiányzik, neki megadja a
választ a kínzó kérdésre. Már tudja, mit kell tennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése